A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Husvéth András: A zsidóság gazdasági és társadalmi szerepe Hajdúnánáson (a kezdetektől 1848/49-ig)

137 kocsmát Hajdúnánáson. A következő három évben Harstein Jakab egyedül üzemel­tette a Morgó csárdát, aztán 1795 és 97 között újra Glückman Sámuellel társult.18 A zsidók nánási árendaszerzései tehát az 1780-as évek közepétől figyelhetők meg, és akkortól gyakorlatilag folyamatosan, megszakítás nélkül volt zsidó árendása Hajdú­nánásnak. Az árendátoroknak bármi problémája akadt, a város vezetéséhez fordulhat­tak, akik igyekeztek nekik mindenben segíteni. Harstein Jakabnak 1795 januárjában támadt nehézsége a belső kocsma üzemeltetésével kapcsolatban. Kérelme szerint a kemény tél miatt félti a pincében tárolt borait, ezért kérte a magisztrátust, engedtes­sék meg neki, hogy ne a pincében mérje az italt, hanem a pince feletti Városháza épületében. A szokatlan kérést méltányolta a város vezetése, és minden további nélkül megengedték a zsidó bérlőnek, hogy használhassa az épületet, amíg nem lesz rá a városnak szüksége. Egyúttal megoldódott Harstein Jakab előző évekről elhúzó­dó pincebővítési ügye is. A város ugyanis megengedte neki, hogy saját költségén átalakítást végeztethessen a pincén, bár ezzel voltaképpen a saját kényelme érdeké­ben cselekedett a város, hiszen az átalakítások kivitelezése az ő feladata lett volna.19 Hajdúnánás közgyűlési jegyzőkönyvei szerint a város döntéshozói viszony­lag gyakran foglakoztak a kocsmák szabályozásával. 1790-ben írták elő a kimérések zárási idejét, melyet este kilenc órában határoztak meg.20 A vendégek eladósodásá­nak is igyekeztek gátat vetni, ennek érdekében csökkentették a kocsmáros által a vendégnek nyújtható hitel összegét. Az eddigi egy forintos határt levitték 30 krajcár­ra, „nehogy az féle hitelezésekkel magukat és gyermekeiket végső pusztulásra jut­tassák” az inni vágyó nánásiak.21 Bár ez a nagyfokú aggodalom valószínűleg túlzás volt, a szabályozás mégis előírta, hogy ha valamelyik árendátor az engedélyezett összegen felül hitelezne a vendégeinek, azt csakis saját felelősségére teheti, annak behajtására hatósági segítséget nem áll jogában igénybe venni. Talán a leggyakoribb csapszékekkel kapcsolatos intézkedés a városi jegy­zőkönyvek tanúsága szerint a vak kocsmák tartásának, és a vak italok méretésének nagyon szigorú és következetes tiltása volt.22 Erre vonatkozó intézkedés szinte min­den évben előfordult, mégis nagyon gyakran kellett ilyen jellegű szabálysértések ügyében vizsgálódnia az illetékes szerveknek, ugyanis az árendátorok leggyakoribb panaszai és bejelentései ilyen ügyekre vonatkoztak. A zsidóság gyakran került úgy a kocsmai bérletek közelébe, hogy anyagi nehézségekkel küzdő magyar bérlőknek segítettek, betársultak melléjük az üzletbe. 1793. október 26-án tárgyalta a magisztrátus a Szeles kocsma árendátorának, Ko­vács Györgynek a kérelmét, aki bejelentette, hogy „mivel az árendával maga nem bírhat, a Nemes Tanács engedelmével a pálinka kiméretést a még hátra levő egy esztendőre Dada helységében lakozó Schvartz József zsidó árendátornak által akarná adni.”23 Mivel Kovács György a kocsmát szabályos licitáláson nyerte el árendába, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXX. 18 HBML.HbFI. V.A. 301/a 19.k. 112. és 133.0. 19 HBML.HbFI. V.A. 301/a 8.k. 18Lo.88.sz. 20 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 349.o.742.sz. . 21 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 406.o.61.sz. 22 Vak- vagy kurta kocsmának az engedély nélküli italméréseket nevezték. Lásd pl.:HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 14.o.25.sz. 23 HBML.HbFI. V.A. 301/a 7.k. 499.o,139.sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom