A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 30. 2004-2005 (Debrecen, 2005)

Tanulmányok - Varga Gábor: A debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának története (1776-1842)

108 Varga Gábor: A debreceni református kollégium szikszai szőlőbirtokának... azoktól.”14 15

így nem lehet csodálkozni, ha ebben az évszázadban a miskolci görög kereskedők kompániája is szívesen vásárolja és viszi tovább Poros-Lengyel- Oroszországba csakúgy, mint a Hegyaljáról.13

Számtalan későbbi monográfiában és lexikonban találhatjuk meg Fényes Elek sommázott megállapítását: „Szikszó bora sok s jóságra a hegyaljaival vetélkedik.”16

A mezőváros önkormányzatában szerepet játszó szikszói családok helyi státusukat, társadalmi rangjukat elsősorban a szőlőművelésre alapozott vagyonuknak köszönhették.17

Adatoka szőlőbirtok történetéből (1772-1842)

A debreceni református kollégium - úgy tudjuk - az utolsó volt a külső birtokosok sorában. Ilyen messziről a mai közlekedési feltételek mellett sem volna könnyű gazdálkodni. Az útvonal Böszörményen-Nánáson-Büdön s a luci réven át vezetett, ami legalább 100-110 km.

így a birtokbalépés pillanatától szükség volt egy Szikszón lakó inspektorra, akit gyakran a „collégium szikszai gazdája”-ként címeztek. Az inspektorokat a városi önkormányzat javasolta nemegyszer saját „kebeléből”. Legtöbbször gazdálkodáshoz jól értő, iskolázott nemesi származású személyek voltak.

A kollégium levéltárában az ő jelentéseik képezik az iratok döntő többségét. Segítőik a három szőlőben a vincellérek voltak. A szüreti munkákban nagy tehermentesítést jelentett számukra, hogy ilyenkor mindig egy kollégiumi akadémis- ta diák irányította a munkákat, ő számolt el a szüreti alkalmi munkásokkal, fizette őket, s a szüreti számadást is ő készítette el a kollégium felé.

Mindez mutatja, hogy a régi debreceni kollégiumban a diákság önkormányzata valóságos volt, mertek felelősségteljes megbízatásokat adni nekik, mert bíztak bennük.

A kollégium szikszói inspektorai egyenként több évig végezték teendőiket, rendszerint a debreceniek nagy megelégedésére. A levelezésből kiderül, hogy a kollégium mint birtokos milyen tapintattal bánt az alkalmazottaival. A viszony any- nyira jó volt a kollégium és a város között, hogy a Tiszán inneni egyházkerület vezetőinek minden ellenzése ellenére a tanítóikat is Debrecenből hozatták s nem Sárospatakról.

A hetven esztendő fennmaradt adatai, ha töredékesek, ha mozaikszernek is, mégis úgy véljük, becsesek. Híven tükrözik a XVIII. század végi és a XIX. század eleji szőlő-és borgazdálkodás műveleteit. Ha több évről nem is rendelkezünk feljegyzésekkel, mégis sokat mondanak a korabeli munkákról, munkabérekről, időjárásról, borok, aszú szőlő áráról.

14 U.o. 196.0.

15 Komoróczy György: Borkivitelünk Észak felé= Kassa, 1944. 15.

13 Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára=Pest. 1851. I. 132.0.

1' Németh Gábor: Id. mű 748.0.