A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szerdahelyi Zoltán: Adalékok a micskei uradalom gazdálkodásának történetéhez a XVIII. században
89 részen találhatóak, ide hat települést sorolhatunk: Királyi, Micske, Papfalva, Szentlázár, Terebes, Vámosláz. Ez látszik igazolódni akkor, amikor megnézzük az ezekhez a falukhoz tartozó úrbéri kilenc kérdőpontra adott válaszokat, konkrétan az egész telekhez tartozó földmennyiség adatait vizsgálva. Az említett hat településen egy egész telek után átlagban 13,5 köblös föld járt, míg a maradék nyolcban ez az átlag 6 körül alakult. Tudjuk, hogy az 1759-es megyei urbárium (amit Baranyi Gábor vezetésével dolgoztak ki* 24), 18 köblös földben határozta meg az egész telek után járó szántót, azonban ennek betartása nem mindenütt volt lehetséges. Itt elsősorban a hegyvidékekre kell gondolni, ahol eleve kevés művelhető terület állt a földművelés rendelkezésére. Ugyanakkor látjuk, hogy máshol is csak megközelítik a kívánt értéket, Bársony István szerint: “Igen ritka azon helységek száma, ahol a szántók a telkek után vannak felosztva...”25 Mivel a korban a folyószabályozás munkálatai még nem kezdődtek meg, ezért a gyakori árvizek miatt nem jelentett egyértelmű előnyt folyóvíz mellett mező- gazdasági tevékenységet folytatni,. Az uradalomban csak három falunál nem találunk utalást az árvizek és az esőzések okozta károkra: Alsóderna, Terje és Baromiak esetében, nem véletlen, hogy pontosan ezek a települések fekszenek legmesszebb a folyóvizektől. Ugyanakkor a hátrányokon kívül mindenképpen rejtett előnyöket is az ilyen típusú (víz melletti) fekvés: termékenyebb talaj, vízimalmokból26 és a halászatból származó haszon. A tizennégy településnek összesen nyolc vízimalma volt, melyek hat helyen koncentrálódtak, ezek közül is kiemelkedik Tóti és Almaszeg a maga két- két vízimalmával, utóbbi esetben a három őrlőmalom mellett egy fűrészmalmot is találhatunk. Mivel a vizsgált falvak többsége valamilyen folyóvíz mellett feküdt, nem meglepő, hogy majd minden falu határában folytattak halászatot. Ennek hasznából (“Ex Beneficio Piscationis”) elsősorban az uraság részesült, rendszeresen kapott “konyhai szükségletre” halat.27 Ez is az úgynevezett kulinárék körébe tartozott, mint például a tojás, a tyúk és a csirke.28 A földhasználat formái szerint két fő típusba sorolható a tizennégy település: a kétnyomásos, illetve a háromnyomásos gazdálkodást folytató falvak. A kétnyomá- sos gazdálkodás az uralkodó, háromnyomásra való utalást csupán Micskén és Tódban találtam, ahol a földek “mind három fordulóban voltak”.29 Egyedül Alsóderna esetében ismeretes, hogy egynyomásos gazdálkodást folytattak. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX “Csak az Ér völgyét tekintjük annak, vagy a szomszédos dombvidéket is?” Az említett forráskiadványban pedig a micskei uradalom összes falva az érmelléki járásban van megemlítve. 24 A munkálatok körülményeiről részletes tájékoztatást ad Papp Klára: Biharország jobbágynépe. Debrecen, 1998. 25 Bársony István: A paraszti gazdálkodás feltételei és lehetőségei a XVIII. századi Bihar megyében = Magyar Történeti Tanulmányok XVIII. (Szerk.: Szendrey István) Debrecen, 7-55. 26 Számos problémát is okoztak a vízimalmok. Több panaszos levéllel is találkoztam, amiben a lakosok sérelmezik, hogy ahol malom van, ott felduzzasszák a vizet és így nem jut elég víz az alsóbb szakaszokon. 27 Г/. A. 6/d. 208. k. 28 Ezeket bizonyos helyeken pénzben is meg lehetett váltani. 29 Forrásként az úrbérrendezés anyagát használtam fel. HBML IV. A. 1/d.
