A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
53 az uradalom korlátozó tevékenységével szemben. A dizséri erdőre a Csákyak által befogadott debreceni piarista páterek sertéseit34 Péchy Sándor ispánja a lakosok segítségével Szunyogdra hajtatta. Ezt követően Parniczky sertéseire került sor. 1757-ben még ügy jellemezte az ügyet a fiscalis „Pétsi uraimék inkább parancsolnak az Erdőből, mint a Mélt. Familia”. 1758-ra Parniczky és Cseh Sándor fiscalis feltehetően kompromisszumot tudott kötni: Dizsér valamennyi dézsmáját a Csáky család részére regisztrálták, míg Szunyogdon a Péchy család részesedése után fennmaradók kerültek a család bevételei közé.35 Hasonlóan a birtokos család érdekeit sértette, hogy a Nagytóthfaluban lakó Ravazdy úr nemcsak lakosokat fogadott be (akiknek viskóit Parniczky felégetéssel fenyegette), hanem túlzott sertéstartásba kezdett. Az udvarbíró 1753 szeptemberében nemtetszésének adott hangot: „ennek a Ravazdynak már majdnem több jószága lész, mint az Uraságnak”, ugyanakkor minden bizonnyal saját érdekeit is veszélyben látta, hiszen egy levelében maga is a makkbér elengedésére kérte a grófot.36 A Csáky Antalhoz küldött levelek pontosan leírták a termelésre ható természeti hatásokat, a terméseredményeket, tudósítottak a birtok építményeinek gyarapodásáról, de tartalmaztak javaslatokat, észrevételeket is a gazdálkodás ésszerűsítésével kapcsolatban. 1756 márciusában Parniczky a margittai és a szalárdi gabona tárolásában akart változtani „Igen hasznos volna egy gabonás házikót felépíteni, mert a búzát vermekbe tartják, s nem lehet eladni, mert dohos...”. Egy 1757-ben Csáky Jánoshoz küldött levélből szerezhetünk tudomást arról, hogy 1756- ban elkészült egy vendégfogadó és egy szárazmalom, s hozzákezdtek a templom fundamentumának kiásásához is. A munkálatok az éves bevételektől függtek, ezért megállapítható, hogy viszonylag lassan haladtak előre.37 1758 áprilisában a Csáky család tagjai már a bihari birtok elzálogosítását tervezték,38 A zálogügylet révén szerzendő pénzt a család tagjai elsősorban a Csáky Hajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 34 Uo. Előbb fenyegetést küldtek a kondásnak, majd amikor az nem engedelmeskedett, végrehajtották az erőszakos akciót. Péchy és Keczeli urak elvették a kondás szűrét, s a margittai határig kísérték. A szűrt nem adták át a piaristáknak, hanem azt Semjénbe (Ersemjén) magukkal vitték. A piaristák két sertése elpusztult, a többit a szabadosoknak és a lakosoknak adták át az urak, majd azokat szüretre felhizlalták és megosztoztak rajtuk. 35 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 9. és No. 19. 36 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 6. Tartalmazza az 1755-1758 közötti levelezést és jelentéseket. A dézsmáláskor Ravazdynak a birtokarány szerinti egyharmad járt, ha tehát ezt meghaladó tevékenységbe kezdett, akkor szembe került a birtokosok érdekeivel. A Csáky grófoknak 102 öreg sertése és 28 malaca volt ezen a területen, ami magyarázza a makkos erdő használatának korlátozását. 37 Uo. Mivel 1755-ben kiemelkedően jó szüret volt, 1756-ban az építkezések felgyorsultak, s Draveczky óbestertől még lovakat is vásárolt az udvarbíró. 1757-ben a gabonatermés rossz volt, a siteri szőlőben a jégverés rontotta a szőlő minőségét, bár "ahoz képest szenvedhető" volt. A makkos erdőre viszont a kevés makk miatt nem lehetett feles sertéseket befogadni. 1758-ban a margittai szőlőhegyet verte el ajég, ”a kocsánya elszáradván le hullt", a makkos erdőn pedig a ragya is felütötte a fejét, így az urasági sertések tartása problémássá vált. A helyzeten csak az javított, hogy négy helység: Margittá, Szalárd, Körösszeg és Siter allodiumaiból 901 kereszt és 7 kéve búza és 93 kereszt zabtermés lett. 38 Uo. No. 10. 1758. ápr. 4.-én kelt levél. Csáky Imre Kluknóról Csáky Antalhoz írott levelében úgy értékelte, hogy ha "300 ezret kapnánk...az érte kapott pénznek nagy hasznát" vennék, hiszen az adósságok kifizetése után "négy részre elosztható lenne az összeg". Ugyanakkor mindenképpen kívánatos, "hogy reménység legyen a visszaváltásra." 1757-ben Sembery István jónéhány iratot (inscriptionális leveleket, pusztabérleti szerződéseket stb.) megszerzett számukra, többek között átadta a nála lévő Inánd és Kistelek puszták iratait is. Österreichisches Staatsarchiv, Haus-Hof- und Staatsachiv a Csákyak szepesmindszenti levéltárának letétbe helyezett anyaga, (továbbiakban HHSA) Fasc. 86. No. 17. Csáky Imre és János által
