A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században
48 Püspök úr eő Excellentiája engemet mind leányaimat Törvényes Processussal fáraszt.” A levelezés egyértelműen arra utal, hogy bár Csáky Imre végrendelete csak az ingóságokról emlékezett meg, de a fiúágat képviselő Csáky Miklós a korábban elzálogosított birtokokra is rá akarta tenni a kezét.16 Csákyné Haller Kata a bírósághoz írott leveleiben egyértelműen úgy értékelte, hogy a fiúág kitúrja őt és gyermekeit vagyonából, amit férje halála után is lelkiismeretesen kezelt s folyamatosan gyarapítóit: Szalárdon már megkezdte udvarház építését, ugyanakkor szándékában áll a leégett malom és a vendégfogadó felépítése. A kedvező döntés érdekében még azt is felvetette, ha meghagynák a birtokban „Szalárdot praediumaival együtt őfelsége kezébe bocsájtaná”.17 Csáky Borbála férje, Haller György Csáky Miklósnak írott levelében érvelt a leányág birtoklásának jogossága mellett: „Adorjánt tatai Csáky László idegeneknek abalineálta”, de Csáky István (feleségének nagyatyja) az erdélyi jószágok elzálogosításával szerzett pénzen visszaváltotta. Csáky Imre halálával ezért csak Csáky Zsigmond leszármazottaira, többek között a feleségére kell, hogy az visszaszálljon.18 A Királyi Táblán folytatott pereskedés azonban minden törekvés ellenére azzal zárult, hogy a fiúág „az adorjáni domíniumot, mely eddig a Leány Ágnál 58 000 Rft-ban vala zálogban” kiváltotta.19 1742-ben a siteri domínium megbízottja Ferdényi Gábor, számtartója Szilágyi László volt. A siteri számtartó azévi számadása szerint a 424 köböl és 4 véka majorsági búzatermés jelentősnek mondható, a kilenced és a dézsmabérlet útján beadott 344 köböl és 9 véka, valamint a 40 köböl 1 véka visszaadott lakossági kölcsönbúza mennyiségéhez képest az össztermény (811 köböl 1 véka) 52 %-át adta. A siteri majorságban 300 cseber bor termett a 187 cseber siteri és borziki borkilenceddel szemben. Bár 1746-ra a majorsági és dézsmagabona aránya a majorsági termények súlyának emelkedését mutatta (1742-ben 55:44 az arány, 1746-ban 68:32), az elszámolásban kimutatott termés mennyisége jelentősen csökkent. A siteri és a körösszegi allodiumban zabot is termeltek, összesen 41 köblöt, a lakosok által beadott 6 köböl 4 véka ellenében. 1746-ban már közöltek adatokat a siteri allodiális szőlő terméséről is, ahonnan 521 cseber bort nyertek, ami a 68%-át adta a birtokos rendelkezésére álló éves bormennyiségnek. 1750-ben a szőlőtermés rekordot döntött „Most Isten áldása lévén a szőlőkön, bor annyi lett, hogy soha egy esztendőben /amint mondják/ annyi nem volt.” Ez a Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században 16 Fond Jósika No. 685. Pestről Kolozsvárra írott levél. 17 MOL P. 72. Fasc. 327. No. 17. Az özvegy helyzetét meghatározta, hogy Erdélyben lévő majorsági szőlőjét lányának, özv. báró Bomemisszánénak adta, ezért a margittai jószágra valóban szüksége volt. 18 Haller György véleményét Ferdényi Gábor is osztotta, aki Kolozsváron tárgyalt a leányág képviselőivel. A levelet 1742. október elsején írta Haller Gorbóról, az akkor Kassán tartózkodó Csáky Miklósnak. A püspök kérésére Buday István viceispán a fiúág képviselői előtti engedelmességre szólította fel a siteri udvarbírót. MOL P. 71. Fasc. 4.'No. 13-14. 19 Már az 1745. október 12-i biharpüspöki családülésen meghatározták á leányággal folytatott pereskedés alapelveit. 1746-tól kezdődött a per Csáky Zsigmondné Haller Kata valamint leányai, Haller Györgyné Csáky Borbála és Csáky Katalin ellen. Kállay István: A magyarországi nagybirtok kormányzata /1711- 1848/Bp., 1980. 31. A per eredménye MOL P. 71. Fasc. 4. No. 15., 16., 17.
