A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)

Tanulmányok - Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században

46

szabadságharcig jórészt Csáky László kezén lehettek, de rajta kívül Csáky István és fia, Csáky Zsigmond javait is összeírták.* 5 1698-ban előbb Csáky Lászlót, majd 1701 szeptemberében Csáky Istvánt erősítette meg Lipót császár díszes oklevélben Margittá és Szalárd tartozékaiban és egyéb falvak birtokában is.6

Csáky Istvánt Erdélyben Rákóczi támogatói közé sorolták. Az 1712. évi országgyűlésen katolikusként Haller Györggyel együtt a legmagasabb szavazattal lett guberniumi tanácsos, s Haller György és Mikes Mihály mögött - 102 vokssal - alig maradt le a gubernátori választáson. Csáky István kolozsi főispánként 1720-ig élt.7 *

A XVIII. század első felében Csáky László fia István leszármazottai, Csáky Imre és Zsigmond, az ún. erdélyi ág tagjai vették át a bihari uradalmakat* amelyet a század közepén Csáky Miklós testvérei - a pesti Királyi Táblán tárgyalt pereskedés nyomán9 - váltottak vissza egy rövid időre (1749-1757).

Csáky Imre és Zsigmond kezén a bihari birtokmegosztás nem követte a korábbi századok birtokhasználatát. Csáky Zsigmond javai elsősorban a margittai (Szunyogd, Lüki, Kohány, Genyéte, Margittá) domínium, Csáky Imréé pedig jórészt az adorjáni uradalom (Szarkó, Fegyvernek, Siter, Sitervölgy) falvai közül kerültek ki, ez utóbbiból viszont Zsigmond is birtokolt (Szalárd és Adorján praedium). A körösszegi uradalomból mindketten részesedtek: Zsigmondé volt Apáti, Imréé Berekböszörmény.10 11 A birtokmegosztás ellenére közösen használták az erdőket.11

A két testvér külön irányítás alá vonta a birtokrészeket, Csáky Zsigmond részének gondviselője Palugyai Sándor volt, míg 1728-ban Csáky Imre egy Szentgyörgyi Mihály nevű praefectussal intéztette az elzálogosított Körmösd puszta kiváltásának ügyét.12

Papp Klára: A bihari Csáky birtokok gazdálkodása a XVII. században

konferencia segítségét kérte "tisztségei és becsülete" visszaállítására, s Csáky külön is folyamodott ingatlanai és pénze visszaadásáért. A konferencia 1695. január 5-én kitért az utóbbi követelés teljesítése elől. Trócsányi Zsolt: Habsburg-politika és Habsburg-kormányzat Erdélyben 1690-1740. Bp. 1988. 58.

5 Csáky István Szalacs részbirtokosa volt Wesselényi Pállal közösen. Szunyogdot Lászlóval közösen bírta, Sámson, Telegd, Pusztaújlak, Kisjenö, Bottyán, Tatáros, Száldobágy, Kövesegyháza területén részbirtokos volt. Csáky Zsigmond Bogyoszlón részbirtokos. Mezősi Károly:Bihar vármegye a török uralom megszűnése idejében. Bp. 1943. 189.

6 Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) P. 71. Csáky család lt. Fasc. 4. No. 8. és 39. 1701. július 13-án Csáky István és László mostohaanyjukkal, Sennyei Pongrácné, Jósika Judittal egyezkedtek, akinek apjuk, Csáky István végrendelete szerint a hagyatékból rá jutó részt Erdélyben kellett megkapnia. MOL P. 71. Fasc. 6. No. I. Jósika Judit asszony (Csáky István harmadik felesége) a Csáky fiúkkal szembeni 7500 forint követelése fejében kapta kézhez "Keresztszeg-Apáti, Kővág falukat s a Kis-Ugra nevű praediumon lévő portiót" a kiváltás időpontjáig. Uo. Fasc. 10. No. 46.

7 Trócsányi Zs.: i. m. 1988. 317. és 319-320. Rhédey László leveléből 1720. jún. 2-án: "fel vivék innet M. G. Csáky István Ur testét." MOL P. 71. Fasc. 141.

s Csáky Imre és Zsigmond Csáky Istvánnak Mikola Ágnestől született gyermekei voltak. Zsigmondot 1734-ben a katolikus erdélyi rendek jelölték guberniumi tanácsosságra, kapott is 73 szavazatot, végül azonban nem lett tanácsos. Trócsányi Zs.: i. m. 1988. 400.

9 MOL P. 71. Fasc. 10. No. 46. 1746 szeptemberében zajlott ellenük a per, amely 1749-re arra az eredményre vezetett, hogy 58.000 ft. megfizetése ellenében Csáky püspök családja szabad rendelkezési jogot kapott a bihari birtokok felett.

10 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár (továbbiakban HBML) IV. A. 1/a. 7. k. valamint MOL P. 71. Fasc. 158. No. 21.

11 Szilágyi László siteri számtartó jelentése szerint 1742-ben, Csáky Imre halálakor ez volt a helyzet. MOL P. 72. Fasc. 326. No. 11.

12 MOL P. 71. Fasc. 4. No. 18. _______________________________