A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. sz. végén 1686-1693
42 sőt csökkent a polgárok száma. Mi az ellentmondás oka? A XVI-XVII. században nagy számban éltek nagy vagyonú nemesek a városban, akik Debrecenen belül nem gyakorolták nemesi jogaikat, illetve olyan nemesek, akik feladták kiváltságaikat Debrecenbe költözvén és ott kereskedőként a város legkitűnőbb polgárai lettek, hiszen a hódoltság korában a debreceni kereskedő-iparos polgár léte és vagyonoso- dása biztosított volt, miután azonban a város a király tulajdona lett a Debrecenben lakó birtokos nemes sem élhetett ugyanazokkal a jogokkal, amelyeket számára a nemesi kiváltság egyébként biztosított volna. Kivonul Debrecenből, viszi kereskedelmi tőkéjét és földvásárlásba fektet ezután. Ezért is szorul vissza többek között a kereskedelem és ipar, és a hajdan dúsgazdag város eladósodik óriási birtokai és szabad királyi városi joga ellenére is. A diploma törvénybe iktatására 1715-Ъсп került sor. Az országgyűlésen hosz- szú vita után így határoztak: „Miután Debreczen városának érdemei és különböző háborús időkben és sok alkalommal teljesített szolgálatai oly nyilvánvalóak, sőt ő királyi felsége előtt is annyira ismeretesek, hogy ugyanazon várost az ő kegyelmes- sége szerint, valamint már elébb, úgy közelebb is a Leopold-féle kegyelmes diploma erejénél fogva a többi szabad és királyi városok sorába bevenni méltóztatott volna: annál fogva ő Felsége kegyelmes diploma erejénél fogva ő Felsége kegyelmes jóváhagyásából az országos karok és rendek is beleegyeznek, hogy Debreczen város Magyarország és ahhoz kapcsolt részek többi városai köözé...újólag besoroztassék és királyi várost megillető és a fentebb hivatolt diplomában bővebben elsorolt minden szabadságban és előnyben megtartassék, és hogy ezeknek folytán az ország többi karai és rendei között üléssel és szavazattal bírhasson..."33 Debrecen а XVIII.században egy holland utazótól a „ Napba öltözött város” címet kapta. Ezzel a költői képpel érzékeltette, hogy Európának ebben a szegletében a semmiben, egy nagy puszta közepén, mélység és magasság találkozásánál épült ez a város, melyet a Nap zavartalanul vonhat be aranysugaraival. Gyimesi Sándor rangsorolása szerint Debrecen a romlás századaiban is megtartotta előkelő helyét a magyar városok között. Szerinte Debrecen a magyarországi városok között lélekszám- nagyság, ipari fejlettség, kulturális tevékenység és a közigazgatásban betöltött szerepe alapján 1715-ben az első helyet foglalta el.34 Ezt a vezető helyet azonban igen nehéz körülmények között szerezte meg. Elmondhatjuk, hogy Debrecen története sok tekintetben egyedülálló a magyar városfejlődés történetében. Hol az uralkodó tulajdonát képező település, hol az ország egy-egy óriás hatalmú-vagyonú földesuráé. Magánföldesúrként az enyingi Török család bírja utoljára. A család magvaszakadása után az erdélyi fejedelemséghez tartozván ők nem adományozzák el. A töröknek 1555-ben behódol névleg, de az erdélyi fennhatóság is érvényesül. A törökök több adót követelnek, de nem szólnak bele a mindennapi élet irányításába. A két magyar országrészbe jóval többször kellett a követeknek utaznia, mint a török portára. A legszorosabb szálak Erdélyhez fűzték őket. Debrecen azonban mind a földesúri fennhatóság, mind a kiemelkedő erdélyi fejedelmek korában szabadon fejlődött, gyarapodott. Ennek azonban megfizették az árát. Debrecen nyílt város volt. Egyetlen követhető út, amit a város vezetősége gyakorolt, hogy minden irányban fejet hajtott: „ E mezőben épült, erős kerítés nélkül való, csak engedelmességhez Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély a XVII. század végén 33 Zelizy Dániel: I.m. 873. 34 Rácz István: Magyar református cívis város. In: Rubicon, 1993. 23-24.
