A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Műhely - Nagy Pál-Papp József: Személyazonosító okmányok a XIX-XX. századi Magyarországon
408 A kapcsolódó, 32. sz. alatt, a Jelentkezési ügy tárgyában”, báró Bach, báró Kempen miniszterek neve alatt kiadott, 19 paragrafusban megfogalmazott rendelet tartalmazza mindazokat a követelményeket, amelyek a lakhatással, a lakónyilvántartással kapcsolatban hosszú időre meghatározták a nyilvántartás módját és adattartamát. (Példaként említhető a majd száz évvel későbbi, a „bejelentési kötelezettség teljesítésének szabályozása” tárgyában kiadott 253.600/1946. B.M. számú rendelet.) Az osztrák-magyar monarchia megalakulása után a 46.356. B.M. számú, 1876. évi rendelet bevezette - nem kötelező jelleggel - az IGAZOLÓ JEGY-et, ami tartalmában azonos volt az 1857-beli rendeletben kiadottal. Az igazolójegy tartalmazott anyakönyvből átvett személyi adatokat, sőt személyleírást is, de fényképet még nem. Mindezek ellenére az igazoló jegy a személyi igazolvány ősének, az első - nem kötelező - személyi igazolványnak tekinthető. (A minden magyar állampolgár részére kötelező személyazonosító dokumentumot csak 1954-ben vezették be, ennek részletezésére majd még kitérünk.) A nem kötelező jelleget azért kell külön hangsúlyozni, mert Igazoló jegyet csak akkor kértek az emberek, amikor lakóhelyüket elhagyták, hogy idegenben igazolni tudják magukat. Nagy Pál - Papp József: Személyazonosító okmányok... Igazolványok Az 1876. évi rendelet szerinti Igazoló jegyet a magyar kir. belügyminisztérium 1927-ben, a 203.000/1926. BM. számú rendelettel hatályon kívül helyezte és bevezette az új tartalmú igazolványt, amelyet szintén „Igazoló jegy”-nek neveztek, amelyben már kötelezően előírták, hogy arcképpel kell ellátni. A fényképpel kapcsolatos követelmények: új (egy éven belüli), szembenéző, kalap nélküli, szakáll- és bajuszviselettel egyező, 6x6 cm nagyságú legyen, amelyet a hivatal szárazbélyegzőjével kell lepecsételni. Az igazolványnak a tulajdonos saját kezű (hatóság előtti) aláírását is tartalmaznia kellett; 3 évre lehetett kiállítani; utazási okmányt pótolhatta; száma szerint kellett nyilvántartani; csak magyar állampolgár kaphatta. Kiadásához igazolni kellett a honosságot, a személyazonosságot, erkölcsi és politikai megbízhatóságot, körözés és elfogató parancs mentességet, külföldi állampolgár esetén lakhatási bizonylatot. Az új igazolvány kiállítására a rendőrhatóság volt jogosult, és az „Igazoló jegy”-el való visszaéléseket szigorúan büntették. A fentiek alapján is belátható, hogy az 1926/27-es Igazolójegy minden vonatkozásban alkalmas volt a személyazonosság megbízható igazolására. Több állami nyilvántartást is érintett, így pl. bűnügyi vonatkozása is volt: szerepelt benne az erkölcsi-,
