A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara megalakulása és tevékenysége 1929-ig
kamara.”4 5 A kamara szükségességét egyre szélesebb körben felismerték, de közbejött a világháború - a téma átmenetileg -lekerült a napirendről. Az 1914-től 1920-ig terjedő időszak eseményei elkerülhetetlenné tették az ország gazdaságának, súlyos válságot átélt mezőgazdaságának talpra állítását. Ehhez azonban felül kellett vizsgálni a magyar társadalompolitikát. Szekfü Gyula történész az 1920-ban megjelent Három nemzedék című munkájában írta; " Trianon óta a Nemzeti Egység az, melynek szükségességéről talán legtöbbet és legőszintébben szokás beszélni. Szomszédságunkban mindenütt egységes nemzeti akaratok emelkednek fel előttünk fenyegetőleg - lehetetlenség tehát továbbra is egység nélkül maradnunk..." A Nemzeti Egység megvalósítása azonban „...nem kevesebbet foglal magában, mint szellemi, gazdasági és társadalmi életünknek sok tekintetben gyökeres reformját." A megoldásra váró problémák közül a mezőgazdasággal, a faluval és a tanyavilággal kapcsolatban -Kerék Mihály kutatásai nyomán - Szekfü felvetette, hogy két és félmillió ember -törpebirtokosok, agrármunkások, mezőgazdasági cselédek, kubikusok - az ország lakosságának majdnem egy harmada „...biztos munka és jövedelem nélkül, alkalmi jótékonysági akcióknak kitéve tengeti éhező és fázó, tápláló élelmet, melegséget és minden kulturszükségletet nélkülöző életét...szégyenletes, hogy bár agrárországnak tartjuk magunkat, a szociális biztosítást épp a mezőgazdasági munkások számára nem alkottuk meg...nem lehet kiegyensúlyozott társadalom az, amelyben ennyire különböző mértékkel mérnek a népesség egyes kategóriái között."'1 Szólni kell viszont arról is, hogy a politika terén történt változások -amelyek nem érintették ugyan a rendszer lényegét - némi támogatást-jóindulatot ígértek az érdekvédelem kiépítésén fáradozóknak: az 1920, évi nemzetgyűlési választás eredményeként a nemzetgyűlés legnagyobb pártja a Kisgazda Párt lett, és 1922-ben Bethlen István átalakított kormányban Nagyatádi Szabó István kisgazda politikus kapta meg a földművelésügyi tárcát. Nemcsak lelkiismereti probléma, hanem súlyos politikai, sőt külpolitikai érdek volt az országban elindítani egy tudományosan megalapozott-politikailag támogatott programot a mezőgazdaságban, amelynek kulcsintézménye lehetett a mező- gazdasági kamara. A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara - amelynek illetékességi körébe tartozott Békés, Bereg, Bihar, Hajdú, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs, Szatmár vármegyék és Debrecen sz. kir. város - 1922. június 22-én tartotta alakuló ülését. A kerületben a Felvidék részleges visszacsatolása óta 8 törvényhatósági, 36 járási és 280 községi /városi/ mezőgazdasági bizottság alakult meg. Több mint 40 évnek kellett eltelnie, hogy az 1879-esországos gazdakongresz- szus elgondolásai testet öltsenek. Az alakuló ülésen a Földművelésügyi Minisztérium képviseletében megjelent dr. Koós Mihály h. államtitkár, a kamarai törvény kidolgozója és Parrlagh Gyula osztálytanácsos. Jelen voltak az illetékességi körbe tartozó vármegyék és Debrecen város küldöttei, a megyei gazdasági egyesületek vezetői, a közigazgatás képviselői, a bankok igazgatói és sokan mások. Hajdú-Вihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX ___________________________347 4 Cserháti Sándor: Az Alföld mezőgazdasági viszonyainak reformja. 5 Szekfü Gyula: Három nemzedék és ami utána. következik.Bp. 1940.422-429.
