A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara megalakulása és tevékenysége 1929-ig
346 A Pesti Napló, a többnapos gazdaértekezletről adott folyamatos tájékoztatásainak egyikében -vezércikkben- így írt "...a mezőgazdák érdekeit érvényre kell juttatni a törvényhozásban és a közigazgatásban." A mezőgazdaság talpra állításában érdekeltek hangja erős volt - igaz, az ezekben a napokban a városban ülésező országos iparos tanácskozásának és az ugyancsak Székesfehérváron tartott iparos ifjak 3. vándorgyűlésének közös kórusa gyengítette a hatást. Ezt követően szinte évenként felvetődött az ország hol egyik, hol másik megyéjében, a mezőgazdasággal foglalkozó különböző fórumokon az érdekvédelmi szervezet létrehozásának gondolata. Az OMGE szövetkezeti osztálya 1880 decemberében tűzte napirendre a paraszti birtokvédelem kérdését, a következő évben már kongresszusa tárgyalt a paraszti érdekvédelemről. Az 1906.január 7-én megalakított Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége is felemelte szavát a mezőgazdasági munkások érdekvédelmében.2 A sajtó, az országgyűlési viták, a mezőgazdasághoz kötődő egyesületek tevékenysége egyre szélesebb körben ismertette meg a közvéleménnyel az ország agrár- népességének valóságos helyzetét, a mezőgazdaság tényleges állapotát. A század- fordulón a 10 holdon alóli parasztbirtok, amely "megélni kevés, meghalni sok" az összes földbirtok 74 százalékát tette ki, ugyanakkor az összes földterületből csak 14 százalékkal részesült.3 A 20. század első évtizedének az agráriummal kapcsolatos eseményei arra kényszeríttették a kormányt, hogy konkrét lépést tegyen. A földművelésügyi miniszter 1907-ben megbízta Rubinek Gyulát, az Országos Magyar Gazda Egyesület igazgatóját, Bernáth Istvánt, a Magyar Gazda Szövetség igazgatóját, hogy dolgozzák ki a mezőgazdasági érdekképviselet szervezéséről és a földművelésügyi kamarák megalkotásáról szóló törvényjavaslatot. A tervezet elkészült, szétküldték a megyei szervezeteknek, hogy ki tudják alakítani véleményüket -döntésre azonban ilyen előzmények után sem került sor. Egyértelműen kiderült, hogy a megosztott, többségében megélhetési gondokkal küzdő gazdák, mezőgazdasági munkások saját ügyükben sem képesek érdemi eszmecserére, esetleg döntésre, E fiaskó után kialakult egy olyan vélemény is, hogy a magyar mezőgazdaság, agrártársadalom ügye a társadalmi szervezetek kezében nagyon ingatag alapon áll. A kamara felállításának szükségességét Cserháti Sándor -korának ismert gaz- dásza - is felvetette " Az Alföld mezőgazdasági viszonyainak reformja " című munkájában. " A közép Alföld részére legalább egy mezőgazdasági kamarát olyannyira feltétlenül szükségesnek tartok, hogy nélküle nem is tudom elképzelni az Alföld el nem tagadható és egyre nagyobbodó bajainak orvoslását. Mert ha még oly alaposan megvitatjuk is az Alföld bajait, az orvoslás módját, ha még annyi és még oly szép határozatokat hozunk is, ezzel az Alföld segítve nem lesz, szükséges, hogy valaki a határozatokat végrehajtsa, szükséges egy olyan intézmény, mely mindaddig míg az Alföldön a bajok meg nem szűnnek, küzdjön, fáradjon, cselekedjék, hogy a viszonyok jobbra forduljanak. Ez az intézmény nem lehet más, mint a mezőgazdasági Gazdag István: A Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara... 2 Gazdag István: Paraszti érdekképviselet Hajdú vármegyében a századfordulótól 1941-ig.Megjelenés alatt. 1 Képviselő napló 1906-1911 .IV.378.Idézi Hársfalvi Péter "Törekvések a parasztbirtok védelmére. In.A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848-1914. Szerk. Szabó István. Bp,1965.
