A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története a tőkés polgárság korában - a Zöld család
326 Lovas Enikő Amália: Egy cívis gazdálkodó család története... Gazdálkodási módszerek Több alkalommal, a család más tagjainál is előfordult földek haszonbérbe vétele. Ezeket az általában több gazdasági évre bérelt földeket a családfők egyedi célokra használták föl. A 19. század végén elsődleges funkciójuk a jövedelem kiegészítése volt, akár részes társbérletben is. A földbérlet ebben az időben meglehetősen vegyes jellegű, de a szántóföldi művelés a domináns. A család további öröklései révén indul be igazán jelentős mértékben a legeltető állattenyésztésre is történő szakosodás. Megfigyelhető a későbbiekben, hogy a gyermekeket a családban kicsi koruktól nevelték, tanították a gazdálkodásra, majd ismereteiket a felsőfokú képzéssel bezárólag szakképző intézményben fejlesztették. Természetesen mindezt a polgári általános műveltség elsajátítása mellett tették. Hagyományosan képzett gazdák voltak, míg a harmadik Zöld János már okleveles mérnöki diplomát szerzett. Többnyire a piaci igényektől és szerződéseiktől, rendelkezésre álló tőkéjük nagyságától és az egyes utódok szakmai területenkénti jártasságától függött, hogy melyik gazdasági ágazat vált uralkodóvá, időről időre változva a tanyarendszerű birtokon. Általánosságban véve elmondható, hogy a szántóföldi termelés alapvetőnek tekinthető, a gabonára és szemes terményre mindig volt vevő. Takarmánynövényeket főként a saját illetve szerződés szerint tartott vagy hizlalt állatok számára termesztettek. Az állattartás ezzel szemben csak stabil vevő, megrendelő esetén lépte túl a háztáji tanyagazdaság kereteit, és ha az aktuális birtokos nem vállalta az állattartás bizonyos ágazatait (később lesz rá példa), akkor azokat akár évtizedekig is szüneteltethették. A nők szerepe a családi vállalkozásban A család nőtagjai jelentős segítséget adhattak a gazdálkodásban. Az újabb és újabb generációk, és nemcsak a férfiak, elsősorban földbirtokos vagy földbirtoktulajdonnal is rendelkező famíliákba házasodtak be. így a feleségek hozományával és örökrészével is gazdagodtak, és olyan házastársat nyertek, aki valamilyen szinten biztosan tudott gazdálkodni, hiszen legalább részben abban nőtt fel. Ha konkrétan addig nem foglalkozott gazdasággal, szükség esetén át tudta venni kis segítséggel az irányítást, az otthon látottak alapján. A társadalmilag azonos szinten lévő családok leányainál az alapvető műveltségi szint ekkoriban a polgári tájékozottság és a háziasszonyi teendők voltak. Idősebb (I.) Zöld János felesége, Tóth Mária hozományában szerepelhetett később továbbörökített földbirtokrész. Fia a Debrecenben több szempontból közismert Bányai családba nősült, felesége Bányai Sára, Bányai István és Győrffy Zsuzsanna (3.) leánya. Ez esetben is megmutatkozik a leányági, hozományként kezelt * 1 Összesen 10 798,02 aFt értékben. II. a debreceni 55.sz tjkvben Őri István és neje tulajdonába bejegyzett elepi birtokról: 1. 53 kát. hold és 700 n.öl elepi szántóföld, nagyrészt 2od osztályú, kisrészt 3ad osztályú. 2. A 76/a és 84/a hrsz ugyanilyen elepi szántóföld összesen 25 kát. hold és500 n.öl. Összesen 19637,02Ft becsértékü.
