A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A Debrecen-gúti "Zsuzsi" vasút
316 jogok biztosításáról. De nem csak ez a baj a Szabó- Reviczky féle szerződéssel! Ők ugyanis azzal a panasszal élnek a város ellenében, hogy nem a megfelelő menetrendi változatot kívánja bevezetni. A panaszra a főhatóság egyeztetést hív össze a debreceni városházára 1924. július 9-re. A z egyeztetési eljáráson, melynek vezetője Jordán Emil, miniszteri osztálytanácsos, kiderül, hogy korábban a város három menetrendi változatot próbált ki. Mégis azt a változatot vezette be, amely mellett a próbák alatt a legkevesebb utas volt a vonatokon. Ennek okát azzal magyarázták, hogy a legtöbb utast biztosító menetrendhez kétszer annyi személyzetre van szükség, mely többletköltséget a város nem vállalhatja. Végül a város enged és a legtöbb utast biztosító menetrendi változat mellett döntenek. Ezen az egyeztetésen felmerül az is, hogy sem a teher, sem a személykocsik nincsenek ellátva rugalmas ütközőkkel s a város, a költségekre hivatkozva, nem is vállal kötelezettséget ezek felszerelésére. A vita nem zárul itt le, dönteni a főhatóság fog. Időközben tovább folyik a vonal meghosszabbítása is. Első ízben még 1924- ben a vasút eléri az úgynevezett „Tivoráni- dűlőt” s ezzel végszelvénye a 295+76 km szelvényt. Ekkor ugyan a városi közgyűlés kijelenti, hogy a vonal tovább nem épül, mégis, a főhatóságnak 92.431/1926. KM (1927.11. 23.) számú leirata egy „Függeléket” ad ki a korábbi, „korlátozott közforgalom életbe léptetésére kiadott engedélyokirathoz”■ A „Függelék” szerint a korlátozott közforgalmat kiterjesztik az újonnan épült vonalrészre is, azaz a 295+76-310+00 km szelvények közötti, azaz az Acsádi útig terjedő szakaszra. Ám a „Függelék” azt is előírja, hogy a korábbi hatá- rozmányok és egyéb műtanrendőri bejárások során előírt „építkezéseket és berendezéseket az engedélyes foganatosítani köteles. ” A debreceni törvényhatóság értesülhetett a főhatóságnak szándékáról a fenti „Függelékben” leírt kötelezést illető szándékáról, mert már 1927. februárjában a következő megállapítást teszi, majd határozatot hoz (47/2795-1927.): „Tekintettel arra, hogy az Erdei Vasút telepén lévő épületek, teljes elavultságuk folytán, tovább már karban nem tarthatók /../azok újjáépítését elrendeli. /../Felépítendők lesznek: egy mozdonyszín, a hozzá tartozó műhellyel, kovács- és bognár műhellyel, továbbá egy fa- feldolgozó és fa- aprító teleppel a hozzá tartozó szalagfűrésszel és gépi berendezéssel. Építendő egy vasúti felvételi épület állomásvezetői lakással, továbbá üzemvezetői lakás, faraktári és műszaki irodák, mérlegház, egy kapus lakás, vasúti raktár ás átrakó. A berendezésekhez be kell szerelni »exhaustor«-t, építeni kell állomási vágányokat, kézi csilléket, fordító korongot, kerítéseket és burkolatokat... ”. Mindehhez a törvényhatóság megszavaz 280.000 P fedezetet48, majd utasítja a tanácsot a megfelelő tervek elkészíttetésére. A döntést követi a végrehajtás: 1927 szeptemberében már a kivitelezésre pályázók közül kiválasztják az építőmestereket. Majd 1928 nyarán már arról számol be a polgármester a törvényhatóságnak, hogy .....a legközelebbi jövőben üzembe helyezendők lesznek...” az epreskerti fatelepen felszerelésre kerülő fa- megmunkáló gépek. Ezzel együtt felmerül annak szüksége, hogy a gőzgépekhez alkalmazni kell gépészt, a keretfürészhez kiképzett szakmunkás. Több apró anyag beszerzése is szükséges (hajtószíj, csiszoló korongok, resze- lők, kenőolajak stb.) Mindezek után a telep építése 1927. és 1928. évben megvalósul, ami a közvéleményből is elismerést vált ki: „...a város nagy hiányt pótolt az epreskerti farakSimonyi Alfonz: A Debrecen-Gúti „Zsuzsi” vasút 4X Debreczen város trh. közgy. jkv. 1927.febr.l. 147/2795.sz.
