A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
16 elégedettek ezzel az ítélettel, az ő személyes jelenléti bíróságához, a kúriához fellebbezhetnek. A bíró és esküdtek az idézésükre meg nem jelenő nemest a szokott bírsággal sújthatják.22 * Közel másfél évtized múlva Báthori István már lengyel királyként rendezi mind az uradalom, mind a nemesek és a magisztrátus közti bírói illetékességet. Akkor már jó ideje az egyetlen adományos nemes telek tulajdonosai, a Kardos utódok és a mezőváros között a bormérés felett kitört vita elmérgesedése rontotta meg a városban lakó nemesek és magisztrátus közötti viszonyt. A vita eldöntése végett 1582-ben a király előtt a magisztrátus képviseletében megjelentek Duskás István, Szabó Boldizsár és Túri György. Kérték, hogy erősítse meg testvére Báthori Kristóf erdélyi vajda által korábban kiadott oklevelet, hogy senki, „ezután az uradalom tisztei a mezővárosban, Debrecenben, bármiféle joghatóságot ne gyakoroljon, vagy a városon kívül a határban, sem a barompásztorokat ne körözze, azokat bármiféle módon háborgassa, zaklassa, vagy nekik kárt tegyen”. Mindenképpen azt kívánja, nehogy a „minden féle és minden felől ellenség fenyegetésének kitett város végső és végleges pusztulásra jusson” Ezért fejedelmi kegyességből adományozza azt a kiváltságot - ami korábban az uradalom joga volt - hogy „a határán (in territorio) a mezőváros lakói és polgárai (cives) mindenféle gonosztevőt, mint gyújtogatót tolvajt, paráználkodót, útonállót, gyilkost, rablót, hamispénzverőt elfoghatják. A tettenérteket senki se vegye ki a kezükből, „azokra, ha elfogták, szükség esetén kínvallatás után a törvény és szokás szerint ítéletet hozhatnak.” „Azt akarjuk, hogy a nemesek is - ha előzőleg ilyen bűnök elkövetése reájuk bizonyítva volt, ugyan e törvény alá essenek.” „Más esetekben, a gonosztettben tetten ért nemesek ellenében a mezőváros nem határozhat, hacsak nem annak a vármegyének fő- és alispánja tudtával, akinek a joghatósága alá tartoznak”. A továbbiakban intézkedik a bormérésről, amelyet a lakosok csak a város hasznára gyakorolhatnak. Megerősíti az öröklési mód régi gyakorlatát, „hogy erről levelük legyen”. Eszerint a magvaszakadt férj ősi vagyonából egy negyed rész, a közösen szerzett vagyonból pedig fél rész illeti a feleséget. Ugyanez vonatkozik a feleségről maradt örökségre. A középkor óta fennálló szokást eltörli, ezután a heti piacokat nem az utcákon és közökben (in plateis et vicis) hanem a város közepén, a • 23 piacon (in theatro) kell tartani. Még egy fél év sem telt bele, újabb panasszal ment a magisztrátus Báthori István elé. A nemesek „nemességükre és adómentességük ürügyén a közös terhek viselése alól kivonják magukat, azt viselni teljességgel vonakodnak”. Viszont élnek a többi lakóval együtt, a város haszonvételével. Ezért megújítja János Zsigmond Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 22 Gyulafehérvár 1568. május 28. - IV. A. 1021/b. Muo. 23. - Kétrét hajtott papír, alján ostyapecsét. - Közölve: HBML. Évkönyve (XVIII) 1991. 20-22. p. - Az oklevélben a tisztek hiányára való utalás arra enged következtetni, hogy e tájon a Török család földesurasága is vitatott lehetett. 22 Varsó 1582. okt. 25. Az oklevél a váradi káptalan 1582. évi átiratában maradt meg. IV. A. 1021/b. 238. sz. - Megjelent HBML. Évkönyve (XIX) 1991. 130-134. p. - A Varsóban járt követség tagjai kívül Túri György már 1574-ben szenátor, 1586-ban nemesnek mondották. 1574. 451/1, 1586. 3, 6/1. reg. - bizonyosan rokonságban állott a Duskás családdal 1586. 70/10 reg. - Duskás Istvánról tudjuk, hogy 1586-ban alsójárási szenátor, 1586; 3 reg', (sajnos az 1582. évi jegyzőkönyvek hiányoznak) - Szabó Boldizsár apja 1572-ben debreceni, ő maga káliói lakos, 1574-ben szenátor, 1575-ben esküdt. 1572. 289/4; 1574. 451/1; 1575. 545/1; 546/1; reg. ________________________________________
