A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor
Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 165 Legyetek az úrtól szentelt, Dicső, nagy hazafiak! Szent haza, áldott Magyarhon, Benned víg öröm zengjen! Béke viruljon, s feletted Örök szép tavasz lengjen! 1860. Széchenyi nagy grófunk, bár élete nagy napja LetünVe, SzeLLEMi klnCselben őrköDIk honja feLett/8I A csillaggal jelzett szövegrészekhez maga a szerző fűzött magyarázó jegyzeteket. Az elsőhöz ezt: „A n.mélt. gróf április 9-ére virradóra, és így hüsvét 2-od napján halt meg Döblingben, honnan holt tetemei Nagycenkre, a Széchenyi családi sírboltba vitettek.” A bibliai parafrázis forrását szintén megjelölte - „Ján. XI. 11, 25, 26.” de félreérthetően. János evangéliumában ugyanis nem szerepel a mondat. A másik három evangélistánál viszont olvasható az a történet, amikor Jézus újra élesztette Jairus holt leányát, és előtte azzal biztatta - Máté apostol feljegyzésében (9, 24) - követőit: „a leányzó nem halt meg, hanem aluszik.” Márk (5,39) és Lukács (8,52) könyveiben tartalmilag azonos jelentéssel, ám nyelvileg eltérő módon szerepel ez az ige.*2 János a megadott részben a már eltemetett Lázár feltámasztását beszéli el; a hivatkozott 25-26. szakasz pedig valójában az előző két sorra utal vissza: „Én vagyok a feltámadás és az élet; aki hisz énbennem, ha meghal is, él. / És aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal.”83 A vers végére illesztett két sor nagy betűiből - SCILVLLEMICIDIL - összeállítható szó megfejthetetlennek tűnő üzenet. Kenéz Pál óhaja ezen a tavaszon nem teljesülhetett, a grófi család nem továbbította ezt az episztolát sem a pesti újságoknak. Mindazonáltal a nemes szándékból fogant vers, akárcsak a másik négy részvét-levél becses emléke, a bihari gyászünnepélyek pedig érzékletes példái a formálódó Széchenyi-kultusznak. 81 Széchenyi-gyász. Bp., 1885. 264-265.p. 82 Károli Gáspár (1530 k.—1591) fordításában: Szent Biblia. Új Testementom. Bp., 1959. 11., 43., 72.p. 82 Uo. 110-111.p. - A 11. vers szövege: „Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem őt.”; uo. I lO.p.
