A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor
159 alázattal kérem nagyméltóságodat, fogadja tőlünk szívesen e küldeményt, mely éppoly egyszerű, mint amily tiszta érzésből ered. A nagyobb koszorú, mint hervadhatlan hazafias tiszteletünknek örökké élő jelképe, imádott apostolunk, Széchenyi István grófnak a cenki családi sírboltban levő koporsójára van szentelve. Forró óhajtásunk, hogy hozzá e koszorú oly közel legyen, mint amily mélyen foglal szent emléke szíveinkben helyet. Mint árva honfiak az özvegy anyát, kézcsókkal kérjük nagyméltóságodat, ne vesse meg a kipótolhatlan veszteség által mélyen sebzett keblek legbensőbb óhajtását, hanem kérésünket résztvevőleg meghallgatva, annak teljesítését eszközöltetni kegyeskedjék. A kisebb koszorút fogadja nagyméltóságod nemes családja részére emlékül, s őrizze meg oly híven, mint mi a «Széchenyi» név iránti tiszteletet megfogjuk őrizni. Áldja meg nagyméltóságodat és magas családját a magyarok mindenható Istene, ki bennünket általa megáldott, s küldjön a közösen vérző szívekre enyhülést, vigasztalást!b] Tősgyökeres bihari nemes, a táblabírák világának részese volt a terebesi idősb Szilágyi Lajos (1784-1861), aki 1860. május 6-án az egyik Széchenyi-fiúnak, nyilván Bélának címezte levelét. Érdekes adalékokkal szolgál az elhunyt gróf életút- jához és kettőjük - többnyire érintőleges - kapcsolatához. Latinos műveltségéből fakadóan egy klasszikus római költő, Horatius (Kr.e. 65-9) tollából fakadt mottóval - „Multis ille bonis / Flebilis occidit / Nulli flebilior, quam mihi” - kezdte, amely magyarul hozzávetőleg így adható vissza: „Halálát sok jó ember siratta, de senki annyira, mint én.”61 62 Majd terjengősen, néhol fellengzősen sorolta emlékeit. Méltóságos Gróf! Noha az egész magyar haza gyászolja a néhai nagyméltóságú grófot, a nagysádod édesatyját, de ki Horatiusnak ezen versét, mit egy nagy római polgár63 halálára írt, talán az egész honba méltóbb joggal senki, mint én, el nem mondhatja. Mert a nagyméltóságának se nagyobb tisztelője s becsülője nem volt, mint én; de az alább írtakból ezen állításom igaz volta kifog tetszeni. 1828-ban az országos öszveírók egyike én lévén, a Sopron megye gyűlésén legelőször őnagyméltósága éppen akkor volt, bejövetelét az egész megye gyűlésén lévők fennállva üdvözölték, és ezt a szerencséjét a gyűlés jegyzőkönyvébe is kijelentette. Mit őnagyméltósága rövid hazafiúi érzelemmel teljes szavakkal fogadott. Ugyanekkor a legelső munkájából a Lovakról való címmel64 65 6 példányt a megyének ajándékozott, melyből én is voltam szerencsés egy példányt a gyűlésen nyerni. Ezen gyűlés után a két Sopron megyei uradalma öszveírására Kiscenkre lemenvén, noha Fiúméba szándékozott menni, útját három napra elhalasztotta 63 Ezen három napok Hajdú-Вihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 61 Széchenyi-gyász. Bp., 1885. 201-202.p. 62 Quintus Horatius Flaccus Vergiliushoz (Ad Vergilium Maronem) c. versének 9-10. sora; Grigássy Éva fordításában: „Sok jó társ kesereg sírva e holt felett; / nálad, Vergilius, nincs, ki keservesebb.”; vő. Quintus Horatius Flaccus összes versei. Bp., 1961. I03.p. Eredetiben az idézet utolsó szava: „tibi”, vagyis magyarul a „mint te” a helyes befejezés. 63 Quintilius Varus (? -Kr.e. 23), Horatius és Publius Vergilius Maró (Kr.e. 70-19) barátja. 64 Széchenyi István könyvének pontos címe: Lovakrul. 1828. február végén, feltehetően február 22-én jelent meg; vö. Gazda István: Széchenyi István napjai. Bp., 1991. 32.p. 65 Széchenyi István 1828. jól. 19-én indult el Fiúméba, ahol a kikötőt tanulmányozta. Naplófeljegyzései szerint július 16-18. volt az a három nap, amikor az összeírás pölöskei uradalmában megtörtént. Szilágyi
