A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor
151 volt, tehát igen közelről ismerték egymást." A kormányzat mellett elkötelezett és az adott pillanatban bizonytalankodó11 12 főpapot részben a mindenfelől érkező hírek, részben a személyes emlékek motiválhatták, amikor végül úgy döntött, hogy a szertartást maga celebrálja, néhány kanonok közreműködésével. Április 26-án, csütörtökön délelőtt állították fel a székesegyházban a borostyánkoszorúval és élő virágokkal díszített ravatalt, amelyet a jogakadémiai ifjúság negyven képviselője vett körül. A többi hallgató, a főgimnázium diákjai és tanárai, az elemi iskolák és az Orsolya- leánytanoda osztályai, valamint a kaszinó tagjai - fekete szalaggal átkötött lobogókkal - a fő- és mellékoltároknál foglaltak helyet. A tudósító lelkesen írta: „Városunknak komoly ünnepies színe volt, a kereskedések mind zárva, s a társadalom minden osztálya, úm. a főúri rend tagjai, fő- és alhivatalnokok, iparosok s földmívesek any- nyira megtölték kát. főegyházunk téréit s karzatait, mint csak a legnagyobb ünnepeken szokott történni.” Mintegy ötezren jöttek el, vallás- és nyelvkülönbség nélkül; jelen volt a görög katolikus püspök, Vasile Erdély báró (1794-1862) is. Először itt olvasható, hogy „héber polgártársaink is nagy számmal” vettek részt a gyászmisén. Tehát a nagyváradi megemlékezés egyértelműen demonstrálta (más tájakhoz, városokhoz hasonlóan), hogy az ország lakosságának túlnyomó többsége közös veszteségként élte meg a gróf elhuny tát.13 A fővárosi lapok közleményeiből még a további római katolikus gyászmisék helyszíne és időpontja (továbbá itt-ott a plébános neve) állapítható meg: Nagyszalonta - április 20. körül14; Báránd - április 26. (csütörtök)15; Ér-Adony - április 30. (hétfő), Kemény Ignác16; Belényes - május 4. (péntek), Horváth Mihály esperes17; Furta - május 13. (vasárnap)18; Érmihályfalva - május 15. (kedd)19; Margittá - május 19. (szombat)20; Szent-Jobb - május 31. (csütörtök).21 Egy görög katolikus és egy görögkeleti (ortodox, görög nem egyesült) gyász-szertartásról szintén hírt adtak az újságok; mindkettőre hétfői napon került sor, az előbbire április 30-án ÉrHajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 11 Széchenyi István: Napló. Bp., 1978. 932., 1136.p. - A püspök életútjáról: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. 13.köt. Bp., 1909. 371-374.has. 12 A hazai közkönyvtárakban nem található bécsi Wanderer c. újság az 1860. évi 92. számában közölt egy nagyváradi levelet, amely a püspököt határozatlansággal vádolta a rekviem megtartásában. A Pesti Napló tudósítója (Különfélék. = Pesti Napló, 1860. ápr. 29. 2.p.) igyekezett ezt megcáfolni, de meggyőző érvet nem hozott fel. 11 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. ápr. 29. 2.p. - A premontrei rend által irányított nagyváradi katolikus gimnázium 1850-ben kapta meg a főgimnáziumi rangot; vö. Mészáros István: Középszintű iskoláink kronológiája és topográfiája 996-1948. Általánosan képző középiskolák. Bp.. 1988. 231 .p. A Szent Orsolya rend 1771 -ben létesített székhazában belső leányneveidét, amely 1859-ben nyerte el a nyilvános- sági jogot. - A román származású görög katolikus főpap - magyarosan a neve: Erdélyi Vazul - 1843-1862 között állt a nagyváradi görög katolikus egyházmegye élén; vö. Balogh Margit-Gergely Jenő: Egyházak az újkori Magyarországon 1790-1992. Adattár. Bp., 1996. 78.p. 14 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. ápr. 26. 2.p. 15 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. aug. 3. 2.p. 16 Széchenyi-gyászünnepélyek. = Vasárnapi Újság, 1860. máj. 27. 265.p.; Különfélék. = Pesti Napló, 1860. máj. 31. 3.p. 17 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. máj. 16. 2.p. 18 Széchenyi-gyászünnepélyek. = Vasárnapi Újság, 1860. máj. 27. 266.p.; Különfélék. = Pesti Napló, 1860. máj. 31. 3.p. 19 Gyászmise Széchenyiért. = Vasárnapi Újság, 1860. máj. 6. 225.p. 20 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. aug. 26. 2.p. 21 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. aug. 3. 2.p.; A magyar Akadémia palotája. = Vasárnapi Újság, 1860. aug. 5. 391.p. ________________________
