A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor
150 Amikor Széchenyi István váratlanul elhunyt, Bihar vármegye őszinte fájdalommal csatlakozott az országos gyászhoz. „Megrázta egész valónkat a nemzetet ért gyászeset” - öntötte szavakba az egyik itteni laptudósító sok-sok nemes, honorácior, iparos, kereskedő és parasztember érzéseit.5 Egy másik levelező pedig azt vélte fontosnak kiemelni, hogy a nagyváradi királyi jogakadémia hallgatósága és a város értelmisége „hazánk elhunyt legnagyobb fiáért gyászt öltött.”6 Bár az adott történelmi körülmények között, az önkényuralom szorításában a hivatalos szervek - a vármegye, a kinevezett városi és községtanácsok - és az iskolák nem emlékezhettek meg a gróf érdemeiről, az egyházak, főleg a római katolikus gyülekezetek és a református eklézsiák gyász-istentiszteleteiken vagy más rendezvényeken széles tömegeket mozgósítottak. A még megmaradt, a reformkorban szerveződött egyesületek felé szintén kevésbé érvényesült a hatósági nyomás; ezek és néhány magánszemély levélben fejezték ki részvétüket a gróf családjának. Bényei Miklós: Bihar vármegye gyásza Széchenyi István halálakor Az egyházi és világi megemlékezések Az egyházi (és egyéb) ünnepségekről hónapokon keresztül rendszeresen, ám nem hiánytalanul rövidebb-hosszabb tudósításokat közölt két fővárosi hírlap: a Kemény Zsigmond (1814-1875) szerkesztésében megjelenő, a liberális ellenzék Deák Ferenc-féle (1803-1876) irányzatának orgánumaként funkcionáló Pesti Napló7, valamint a vidéken is nagyon népszerű, Pákh Albert (1823-1867) és Jókai Mór (1825-1904) szerkesztők nevével fémjelzett közművelődési hetilap, a Vasárnapi Újság.8 Ezekből a kútfőkből értesülhet a kései kutató a bihari eseményekről is. A Pesti Napló beszámolóiból kideríthető, hogy Bihar vármegyében az első megemlékezés a gróf halála után éppen egy héttel, április 15-én, vasárnap zajlott le, Érmihályfalván, a református templomban.9 A megyeszékhely, Nagyvárad helvét hitvallású hívei másnap, április 16-án gyűltek össze, és Ember Pál (1827-1890) lelkész „igen számos közönség előtt igen lelkes és szívre ható beszédet mondott.”10 Kissé meglepő, hogy a bihari római katolikus plébánosok csak némi késedelemmel imádkoztak az eltávozott államférfi lelki üdvéért. Valószínűleg a nagyváradi püspök, Szaniszló Ferenc (1792-1869) elhatározására vártak. О a negyvenes években, nagyjából ugyanakkor, mint Széchenyi, a Helytartótanács egyik tanácsosa 5 Széchenyi-gyászünnepségek. Ér-Adony... = Vasárnapi Újság, 1860. máj. 27. 265.p. A levelező az F. E. névjelet használta, személye jelenlegi tudomásunk szerint nem azonosítható. f' Különfélék. = Pesti Napló, 1860. ápr. 20. 2.p. - A nagyváradi jogakadémia 1788-tól működött királyi (állami) intézményként; bár vallásfelekezeti hovatartozástól függetlenül beiratkozhattak a diákok, a hallgatók jelentékeny hányada római vagy görög katolikus vallású volt. 7 Buzinkay Géza: A birodalomhű demokrata forradalmiságtól a nemzeti ellenállás fórumáig: a Pesti Napló. = A magyar sajtó története II/1. 1848-1867. Bp., 1985. 372-385.p. 8 Miklóssy János: Enciklopédikus közművelődési lapok. = A magyar sajtó története II/1. 1848-1867. Bp„ 1985. 448-453.p. 4 Különfélék. = Pesti Napló, 1860. ápr. 24. 2.p. - Ez a hír nem tartalmazza, melyik vallásfelekezetről van szó, de a Vasárnapi Újság egy későbbi számában május 15-re ugyanitt gyászmisét jelzett, az pedig csak a római katolikus templomban lehetett; vö. Gyászmise Széchenyiért. = Vasárnapi Újság, 1860. máj. 6. 225.p. ^Különfélék. = Pesti Napló, 1860. ápr. 20. 2.p.
