A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
143 sét azonban megtagadták, Kiss Sándor 32 éves rab pedig káromkodás közben a káplárt hátba ütötte. A törvényszék 1843. szeptember 11-én hozott ítéletében megállapította, miszerint „az iratokból kitűnik a vétkes ellenszegülés s annak az őrszolgák általi elpa- lástolása. ” A továbbiakban tényként állapították meg, hogy az ellenszegülés kezdője és a négy rabnak példát adója Kiss Sándor volt, ezért őt 1 hónapi rabságra, és kurta vasra ítélte úgy, hogy ezt az egy hónapot a mostani rabságának kitöltése után kell végrehajtani, a kurta vasat pedig minden héten 3 naponként felváltva 2-2 óra hosszáig tartozik elviselni. Ellenszegülésük miatt egy rabot egyszerre eltöltendő 2 órai kurtavasra verésre, két vádlottat kemény megdorgálásra ítéltek. Juhász Sándor és Balogh András kerületi őrszolgákat az eset elpalástolásáért szolgálatuk elvesztésével büntették. 21. Böszörményben a hajdú nemesek egy része 1844-ben megtagadta az adófizetést és a katonatartást. Vezetőjük Szálkai István 43 éves böszörményi lakos volt. Az ügy kivizsgálására kirendelt bizottság jelentése alapján a közgyűlés 1844. július 22-én elrendelte Szálkai István letartóztatását és vele szemben a büntetőeljárás lefolytatását. A börtönbe kísérése után nem sokkal néhányan a Székházhoz mentek s amikor megtudták, hogy Szálkáit vasra verték, nagy lármával csak azért távoztak, hogy társaikat felbőszítsék Szálkai kiszabadítására. Rövid idő múlva a Székház kapuját megrohanták s a kinyílt kapuszárnyon betódultak az épületbe. Egy részük Szálkai börtönkamarájához nyomult, az ajtót feltörték, Szálkáit kiszabadították, bűnös győzelemmel a kapuboltozat alá kísérték és róla vasvágó eszközzel a vasat levágták. A főkapitány a tömeg lecsillapítására az emeletről lement a földszintre, de ott tettleg bántalmazták, emiatt kénytelen volt visszamenni az emeleten lévő szobájába. Ezután Szálkai a lármázó nagy tömeg kíséretében felment az emeletre s ott a királyi biztossal szemben is tiszteletlenül viselkedtek. Miután az alkapitány szállásul használt szobájának az ajtaját betörték, a tömeg levonult a földszintre, nagy fenyegetéssel a kaput kinyittatták, de a közben megérkezett katonaság véget vetett a további zajongásnak. Néhányan azonban felmentek a közeli templom tornyába azzal a céllal, hogy a harangot félreverjék, a harangozó azonban ebben megakadályozta őket. A tisztiügyész rendbontás, és a Székház erőszakos megtámadása miatt 22 vádlottat - köztük Szálkai István I. rendűt - állított a kerületi törvényszék elé. Az elsőfokú ítéletet 1844. szeptember 11-én hirdették ki. 19 vádlott bűnösségét a vád szerint állapították meg és őket 1 hó és 3 év közötti tartamú börtönre ítéltek, 3 vádlottat a vád alól felmentettek. Szálkai István büntetése 3 hónap volt azért, mert mint fogoly a börtönt elhagyta s ahelyett, hogy társait az erőszakoskodás abbahagyására és eltávozásra bírta volna. A bejelentett fellebbezések folytán a Királyi Tábla 1845. szeptember 2-án hirdette ki ítéletét. A büntetés mértékét 4 vádlottal szemben felemelte, Szálkai Istvánét 6 hónapra, egy másik vádlottét 3 évről 4 évre, a harmadikét s a negyedikét 6 hónapról 1 évre. 22. Nagy Mihály 19 éves rab 1844. október 13-án „a kerületi börtön udvarán a kerítés falához támasztott lajtorja segítségével szökött el." A törvényszék 1844. december 21-én hozott ítélete szerint a vádlott „azon természeti ösztönnek miszerint a szabadság állapotára vágyott" követte el a szökést. A törvényszék,,e tettéért Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX
