A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
138 Ezzel a hajdúkerületi börtönrendszer 1757-től 1850-ig terjedő korszaka lezárult, az önkényuralom miatt a törvényszék működése 11 évig szünetelt. Ezért szükséges röviden összefoglalni, hogy 1757-től 1850-ig milyen börtön- rendszer valósult meg a Hajdúkerületben. Mária Terézia uralkodása kezdetén megtiltotta a rabok tettleges bántalmazását, a század vége felé pedig már elfogadott alapelv volt, hogy a szabadságvesztés büntetés célja a raboknak a börtönben megjavítása, de ez csak emberséges bánásmóddal érhető el. A helytartótanács az ország börtöneiben raboskodókkal szembeni bánásmódról a felterjesztett rab tabellákból és a királyi biztosok helyszíni tapasztalatairól készült jelentésekből szerzett tudomást. Ha ezekben az iratokban törvénysértő ítéletet, illetve a rabokkal való emberséges bánásmódot sértő intézkedéseket észlelt, az érintett szervet jelentés megtételére hívta fel és ennek figyelembevételével fogalmazta meg és adta ki a rendelkezését. Számos olyan rendeletet is kiadott, amelyekkel megtiltotta a tapasztalt embertelen cselekmény folytatását és az emberséges bánásmód szigorú betartására kötelezte a törvényhatóságokat. A Hajdúkerülethez érkezett helytartótanácsi rendeletek és a kerületi közgyűlés ide vonatkozó határozatai tartalmának időrendi felsorolásából megállapítható, hogy a közgyűlési határozatok is a rabok jogos igényeinek a biztosítását célozták. A fentiek figyelembevételével kialakult hajdúkerületi börtönrendszer alkalmas volt a kitűzött célok elérésére. A börtön épületében külön helyiséget biztosítottak a beteg és a még büntetlen előéletű fiatalabb életkorú rabok számára azért, hogy ne kerüljenek megrögzött bűnözők erkölcsileg káros befolyása alá. A katolikusoktól elkülönített helyiséget kaptak a református vallású rabok is Istentisztelet és a lelkészek erkölcsi oktatása céljára. A közgyűlés több olyan határozatot hozott, amellyel biztosította a rabok érdekeinek tiszteletben tartását. A börtönben őrzött rabok számának évenkénti alakulására vonatkozó adatokat az 1. sz. melléklet tartalmazza. Az adott éven belül azonban a létszám állandóan változott, mivel a kiszabott büntetések mértéke jóval az egy év alatt volt. Olyan eset nem fordult elő, hogy a letartóztatott személyt a börtönben zsúfoltság miatt nem lehetett elhelyezni. A börtönben tömeges fertőző megbetegedés nem fordult elő. A közgyűlésnek a legtöbb gondot az okozta, hogy a kerületi tisztek között akadtak olyanok, akik a saját gazdaságukban végzendő munkára, az ide vonatkozó rendelkezéseket figyelmen kívül hagyva vittek ki rabokat. Ezzel nem a rabokat érte sérelem, mert őket a tisztek szabad emberként kezelték és emiatt is csorbult a törvényes rend. Ha azonban börtönőrök, vagy más beosztásban dolgozó személyek a rabok terhére követtek el törvénytelen cselekményeket, a közgyűlés egyetlen esetben sem mulasztotta el felelősségre vonásukat. Adott esetekben a bűnvádi eljárástól sem zárkóztak el. Ilyenre 1757. május 17-től 1850. május 22-ig az alábbi 22 esetben került sor. Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdú városokban...
