A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
136 A kérés második ágát, a raboknak magán személyekhez munkára kieresztését illetően, hasznos tapasztalaton okulva hozta meg a Kerület azt a határozatát, hogy rabokat magán személyekhez munka végzésére kibocsátani nem lehet. Mivel ezt a döntését ezúttal is igen üdvösnek ismerte el, azt megváltoztatni nemcsak tanácsosnak nem látta, sőt károsnak és veszedelmesnek ítélte A raboknak a pipaszárak készítéséből származó keresményére pedig kijelentette, hogy a rabok a munkát nem egyformán végzik s ha azoknak a béréből, akik munkaidejüket teljes egészében munkára fordítják, a legcsekélyebb összeg levonása is a szorgalom csökkenését vonná maga után. Ezért a kérelmet nem teljesítették Igen üdvösnek vélte azonban a közgyűlés, ha rábeszéléssel el lehetne érni, hogy a rab munkájával keresett pénzéből, a napi szükségletei fedezésére szolgáló rész levonása után megmaradt részét, időnként a várnagynak írásbeli elismervény és annak biztosítása mellett, hogy büntetésének letöltése után pénzét egy összegben visszakapja, bizonyosan visszatartaná gonosz tett elkövetésétől A közgyűlés ennek a határozatnak a rabok előtti kihirdetését, megmagyarázását és meggyőzését Borbély Bálint tiszti főügyész „szívére kötötte” azzal, hogy ha kedvező eredményt ér el, a közgyűlésnek tegyen jelentést. A közgyűléshez jelentés nem érkezett. Kazintzí Sámuel kerületi főorvost a közgyűlés felszólította, adjon vélemé- nyes javaslatot arra, hogy a jelen ínséges körülmények között az emberi test veszélyeztetése nélkül, lehet-e a raboknak most járó 2 kenyérből álló napi részletét 1 fontra, vagy 1 és Уг fontra leszállítani. A főorvos jelentését 1846. február 22-én terjesztette elő. Véleményében -a nagyobb műveltségű országokban ide vonatkozó gyakorlat ismertetése után- úgy foglalt állást, hogy „a raboknak naponként adni szokott két font kenyeret másfél fontra leszállítani -az egészség veszélyeztetése nélkül- lehet. De egy fontra levinni anélkül, hogy mellé pótlékul főtt étel adassék, egészségtani szempontból nem tanácsos, kivévén olyan egyes eseteket, amelyekben -kevés időre- a szenvedés, vagy rabság súlyosbítása céloztatik a naponkénti éheztetés által”. 67 A Kerületi Törvényszék és az ország valamennyi törvényszékének korabeli ítélkezési gyakorlata szerint, a megrögzött bűnözőkre, valamint a bűncselekményt különös kegyetlenséggel elkövető vádlottakra kiszabott szabadságvesztés büntetést, az ítéletben meghatározott egy vagy két napon át, kenyéren és vízen böjtöléssel súlyosbítva hajtották végre. Erre célzott Kazintzi kerületi főorvos a szakvéleményében. 1847. december 16-án kelt beadványban 14 kerületi rab kérte, hogy mivel a közmunkában a csizmájuk elhasználódott, a kerület egy-egy pár csizmát szerezzen be részükre. Kovács Miklós tiszti főügyész azonban azt javasolta, hogy a kerület készíttessen 6 pár közös bocskort és a közmunka végzésénél azt használják a rabok.68 1847. december 23-án a három hónapi börtönre elítélt György Mihály és Kiss Gábor szülei kérték, hogy gyermekeik a kiszabott büntetést a hadházi városi fogházban tölthessék le, nehogy a kerületi fogházban erkölcsük végképpen megromoljon. A kerületi közgyűlés azonban nem találta teljesíthetőnek. Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban... 67 1 font 1854-ig 0.55 kg. Bogdán István: Régi magyar mértékek. B/>. 1987. 115. M Uo, kér, kgy, ir 1847-13-48.__________________
