A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A börtönrendszer kialakulása a hajdúvárosokban és a Kerületben
133 ség mellett helyezzék őket szabadlábra. A törvényszék végzésében kimondta, ha a vádlottak által előadottak a valóságnak megfelelnek, a Tisztiügyészi Hivatal intézkedjék a kérelmezők biztos kezességen szabadlábra helyezése iránt.62 Az 1842 március 7-én tartott közgyűlés végzésben megállapította, hogy a rabtartás költségét állandóképpen meghatározni azért nem lehet, mert az élet (termények) ára a különböző időszakokban változik, ezért a közgyűlés minden évnegyedben az életnek a piaci ára alapján állapítja meg a rabok által megtérítendő összeget, mert ez az igazsághoz mind a közpénztárra, mind pedig a rabra nézve kedvező. 1844 márciusában az egyik rab kérte, hogy mivel élelmiszer verme a sok eső miatt beszakadt, nehogy a kijavítás elmaradása miatt családja kárt szenvedjen, bajai eligazítása végett három napra a börtönből kiengedését kérte. A közgyűlés egy napra, az általa díjazandó őrszolga kíséretében, kieresztését engedélyezte.63 Pikó János rab 1844. .szeptember 9-én történt újra kikérdezésekor „nem kerülte el a Törvényszék figyelmét", hogy bár augusztus 7-én kezességen szabadlábra helyezését engedélyezték, mindeddig a börtönben tartották, ugyanakkor a gyilkossággal terhelt Kiss Mihály és Kiss János béklyó nélkül vannak, viszont Pikó János és Juhász András, akik a gyilkosságban nem vettek részt, bekerülésük óta vasra verve szenvednek. A törvényszék elrendelte, a Tisztiügyészi Hivatal intézkedjék, hogy Pikó és Juhász letartóztatásban ugyan, de vas nélkül várják a hozandó ítéletet.64 Az 1846. június 2-án tartott közgyűlésen Somosi Mihály táblabíró, Kálmán György aljegyző, Gál Sándor levéltárnok és Kováts Márton hadházi hadnagy azt a megbízást kapták, hogy szedjék össze mindazokat az intézkedéseket, amelyek a bűnfenyítő eljárást s a rabokkal való bánásmódot tárgyalták. Vessék össze a felsőbb szabályrendeletekkel, valamint az előbbi királyi biztosok utasításaival és készítsenek egy olyan szabályos utasítást, amely magában foglalja a hajdúkerület bűnfenyítő eljárását, továbbá a rabokkal való bánásmódot és a jövőben előforduló minden vitás esetben zsinórmértékül szolgál. A megbízás kézhezvétele után a bizottság tagjai arra a meggyőződésre jutottak, hogy nem valami új elvekre alapítandó rendszer készítése a feladatuk, mert hiszen az a törvényhozás hatáskörébe tartozik, hanem a régi gyakorlatból kiindulva készítendő egy összeálló rendszer. Mindenek előtt annak kívántak a végére járni, hogy a régibb, vagy az újabb időkben volt-e a Kerületnek, ha másra nem, legalább az Ügyészi Hivatal működésére kidolgozott utasítása. Ilyennek azonban sem a kerületi Levéltárban, sem az Ügyészi Hivatalban nem akadtak nyomára. Tudták azonban, hogy a Kerület közgyűlése időről időre hozott számos és üdvös olyan határozatot, amelyek rendszerbe foglalva céljuk felé segíthetné őket. Ezek összeszedése kötelező feladatuk is volt. A jegyző- könyvi útmutatók alapján az ide tartozó végzéseket a régibb és újabb időkből is kikeresgélték s azok némely részét jegyzőkönyvi kivonatokban kiírogatva, más részét pedig, minthogy a Levéltárban írnok nem volt, aki munkájukat segíthette volna, az eredeti iratot elismervény ellenében átvették és a jelentésükhöz csatolták. A bizottság az összegyűjtött iratok alapján 1846. augusztus 30-án kelt jelentésével terjesztette be a következők szerint elkészített munkáját: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX 62 Uo. No. 150. 6:1 1844. március 4. kér. kgy. jkv. No. 642. 33. к 64 Uo. 1844. szeptemberi No.l55.4,k
