A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 29. 2002-2003 (Debrecen, 2003)
Tanulmányok - Balogh István: Debrecen mezőváros igazgatása és igazságszolgáltatása 1361-1599
9 céhbe felvett mesterek utáni felvételi díj felét a céh, a másik felét a mezőváros javára fordíthatták. A Debreceni család férfiágon bekövetkezett kihalása 1405 után, a mezőváros negyedrésze a leányági örökösökre szállott, nagyobb része azonban az uralkodóé lett. A különböző földesurak által kiadott adománylevelek azonban azt bizonyítják, hogy Debrecen is osztozott a hozzá hasonló magánföldesúri mezővárosok sorsában. Erről Zsigmondnak Mátyás királynak uralkodóként és földesúrként egyaránt kiadott számos oklevele tanúskodik. Szilágyi Erzsébet, a város földesuraként 1466-ban országos vásárt és heti piacot adományozott a Mester utcán lakók számára, ugyanezt a jogot 1467-ben megkapták a posztószövők Csapó utca számára. A vásári rendtartás a céh joga volt, de a vásáron felmerült vitás ügyekben a tanács volt a fellebbviteli fórum. 1449-ben a város bírája a földesúr parancsára foglalta írásban a szűcsök rendtartásait, ugyanúgy Nagy Mihály és esküdttársai is 1468-ban Szilágyi Erzsébet és Mátyás utasítására szedik rendbe a szabó céh szabályait. A XV. század folyamán a földesurakkal egyetértésben tehát, már meglehetős széles körben működött a mezővárosi esküdtek testületé. Ennek bizonyítéka az is, hogy 1500. szeptember 22-én, II. Ulászló oklevele szerint a mezőváros polgárai első fokön eldöntött pereit nem Bihar megye nemesi törvényszékére, hanem a földesúr székére kellett fellebbezni. Corvin János 1405-ben bekövetkezett halála után több földesúr váltotta egymást. I. János adománylevelével enyingi Török Bálint, majd leszármazottai lettek a mezőváros földesurai 1618-ig. A felsorolt nem is teljes adatokból világosan kitűnik, hogy Debrecen mezőváros igazságszolgáltatási szervezete a késő középkorban szervesen beilleszkedett a földesúri bíráskodás (úriszék) kereteiben. A földesúri szándék és akarat éppen úgy megszabta a határait, mint a mezőváros gazdasági és társadalmi fejlődése révén megkövetelt előállott belső szükséglet. Az azonban feltehető, ha oklevelesen nem is igazolható, már a XV. század folyamán kialakult a földesúri bíráskodás (úriszék) és a mezőváros bírójából és esküdtekből álló testület bírói jogköre által gyakorolt igazságos szolgáltatás valamilyen formája. II. Ulászló említett 1500. szeptember 22-én kiadott oklevele a Bihar megyei nemesek és a mezővárosi polgárok közti perekben nem a megyei ispánt, hanem a földesúri bíróságát mondotta, illetékes fórumnak.1’ Török Bálintnak két fia maradt. János nevű fia, mint I. János híve Erdélyben maradt, Hunyad vármegye főispánja és Huszt várának főkapitánya volt, 1557-ben négyezer forintot fizetett Izabella királynénak, így a debreceni uradalom az Erdélyben maradt ágon öröklődött tovább. Ez I. János 1562-ben meghalt. Két fia maradt II. János és II. Bálint, de ez idő tájt már inkább az erdélyi fejedelmek rendelkeztek a debreceni uradalom sorsáról. Ugyanis az utolsó férfiági Török Ferenc királyi Ma- * Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXIX. ь I. Lajos oklevele közölve A hatszáz éves Debrecen. Db. 1961. Szerk. Komoróezv György 34-36 p. - Az 1398 évi oklevél a HBM. Levéltár IV. A. 1021/a. - Az 1468 évit közölte Szűcs István id. mű 119-122. p. - A mezőváros, a földesurak és a céhek viszonyára Balogh István: Adatok a mezővárosaink történetéhez (Korok, régiók, társadalmak. Tanulmányok Gyimesi Sándor 60. születésnapjára) Bp. 1994. 17-24. p. - Szilágyi Erzsébet oklevele közölve A hatszáz éves Debrecen. Db. 1961. 31-32. - II. Ulászló oklevele HBM. Levéltár Meo. 7. és Meo. 11. Az oklevél u. ott. Meo. 11
