A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén
9 támadja, ezért Ferdinánd néhány ezer főnyi sereget küldött a Tiszántúlra az év nyarán. A sereg el is jutott Debrecenig, de a török támadás elmaradt, és a sereg eredmény nélkül tért vissza.13 14 * 1539 január 29-én János király nőül veszi a lengyel király lányát. Ez annyiban érinti Debrecent, hogy az enyingi Török családnál zálogban levő várost is lekötötte jegyajándékul .....ha t.i. kiváltandja, mely város azonban ki nem váltatván, továbbra is az enyingi Török családnál maradott... ”и. 1538-tól tehát az egész Tiszántúl - beleértve Debrecent is - Szapolyai János uralma alatt volt, de Szabolcsban és Szatmárban a nagybirtokos Báthori, Zemplénben a Perényi család Ferdinánd hívei maradtak és e három megyében János király nem tudta az uralmát gyakorolni. 1538-ban kezdődött el az a folyamat, amely a később ún. „ Partium „ területi elszakadását eredményezte az anyaországtól Erdéllyel együtt. Pedig a béke pontjait épp az ország egyesítése érdekében szövegezték Fráter György politikai elképzelései szerint. „ ... Az a tőr, melyet a gyilkos a barát szívébe mártott, a nagyváradi békét is elérte, e pillanattól fogva az megsemmisült és megsemmisült vele jó hosszú időre az a remény, hogy a szétszakadt Magyarország egy testben összeforr... ”/J Hajdú-В ihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. Országgyűlések Debrecenben és Erdélyben János halála, majd Buda török általi elfoglalása súlyos politikai helyzetet teremtett. Fráter György még halála előtt országgyűlést tartott Debrecenben ( 1541. okt. 18.), ahol megerősítette a Szapolyai-család uralmát. Az országgyűlésen - a történelem során először - közös tanácskozásra ültek össze a majdani Erdélyi Fejedelemség rendi vezetői: az erdélyi megyék, a székelyek, a szászok és a tiszántúli nemesek képviselői.16 Ezzel még nem mondták ki az Erdélyi Fejedelemséghez való csatolást, erről majd a következő évben Derecskén tartott részgyűlésen határoztak, a Buda visszafoglalására küldött királyi sereg kudarca után azzal, hogy - bár vonakodva - de hozzájárulnak a török részére fizetendő erdélyi adóhoz és a fejedelmi udvartartás berendezéséhez is. Az országos „nagypolitika” eseményei - Buda török kézre jutása, s ezzel az ország három részre szakadása —igazság szerint egyenlőre közvetlenül nem érintette a város életét. A trónviszályokban, hatalmi torzsalkodásokban (Martinuzzi kormányzó és Izabella között) a város vezetői a pillanatnyi erőviszonyoknak megfelelően foglaltak állást. Veszélyes, kettős nyomás nehezedett rájuk: Erdély a török adófizetője volt, ugyanakkor hűséget fogadott Ferdinándnak. A Tiszántúl Ferdinándhoz húzott, a szultáni döntés viszont Erdély mellé rendelte. A török terület és Erdély közé zárva logikus volt, hogy ez utóbbihoz közeledett. Martinuzzi - Ferdinánddal egyezkedve és az ő egyetértésével - 1543 nyarán részgyűlést hívott össze Debrecenben. 154313 Barta Gábor: Az erdélyi fejedelemség születése. Bp. 1979. 60-62., 123-124.1. 14 Szűcs István: Debreczen város történelme I.k. Db. 1870. 175.1. b Károlyi Árpád: Adalék a nagyváradi béke történetéhez. Bp. 1879. 128.1. 16 Makkai lm. 422.1.
