A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. sz. első felében. Beregszászi Pál munkássága
48 kupola helyett a tympanont felmagasította és a mögötte levő ballusztráddal lezárt, vázával díszített attikafalat építette meg. (8. ábra) Amint látjuk, Péchy nagyszabású tervének elhagyása után ez a megoldás is kitűnően sikerült, s a létesítmény nem sokat vesztett építőművészeti értékéből. Ez pedig mindenképpen Beregszászi művészeti képességét bizonyítja. A református egyház építészeti ügyekben többször is igénybe vette szakértelmét, különösen a Nagytemplom építési hibáinak korrigálásánál és a Kistemplom tatarozásánál.51 1824. január 1 -tői pedig a város is alkalmazta, mint hites földmérőt. Ebben az időben számos geodéziai munkát készített, pl. a Fűvészkertről, a római kathólikus temetőről, a városról pedig több térképet is. A jelenleg is álló városháza építési munkáinál műszaki ellenőrként dolgozott. 1840. július 31-én Beregszászi készített terveket az 1820-as években megkezdett, de rosszul megépített városi csatornahálózat kijavítására. Mivel a javítás sem hozott megfelelő eredményt, Beregszászi Pál, Somogyi Károly mérnökkel felülvizsgálta az egész hálózatot. 1852. augusztus 20-án beadott jelentésükben megállapították, hogy a városi csatornahálózat építésénél az alapvető hibát azt 1820-as években követték el, amikor szintezési térkép nélkül készítették el a hálózat terveit. „A Hatvan, Péterfia és Csapó utcai osztályzatokban lévő árkok és csatornák minden vizei a Miklós utca felé, a most egyedüli Nagy Tóczi főcsatornába folynak”, ezt viszont nem lehet befedni a szüntelenül felhalmozódó iszap miatt, mert „...a Hatvan és Német utcai csatornák boltozatjai a kérdéses főárokba való torkolatjoknál alig hat hüvelyknyi magassággal vannak megkülönböztetve, bárha egymástól 200 ölnyi távolságra esnek, melynek természetes eredménye a tespedés lévén, egyedül a minden évben újra megásható nyílt árok által lehet a vízfolyást fenntartani.” Ezért „...a három évtized által elszámított akadály” okozta a csatornázás megoldhatatlanságát, az új tervek alapján aztán a tanács 1855. november 23-án új csatornaépítést rendelt el.52 Szakértelmét és lelkiismeretes munkáját, mind a város, mind pedig az egyház értékelte is, 1833-ban a 60 tagú városi közönség hites polgárává, egy évvel később pedig református egyházi tanácsossá (presbiterré) választották. Beregszászi nem nagyon foglalkozott sem tervezéssel, sem kivitelezéssel, életét elsősorban az oktatási feladatok maradéktalan elvégzése és a tankönyvírás töltötte ki. Jelentős tervezési munkája Csokonai Vitéz Mihály síremléke, melyet 1836-ban állítottak fel a költő Hatvan utcai temetőben levő sírja fölé. A geometriai elemekből összeállított öntöttvas gúla még a közelmúltban is sok vihart váltott ki, többen azt állították, hogy ezzel a hatalmas emlékművel jelképesen a költő szellemét is sírba akarták zárni. Pedig ez a szándék mind a tervezőtől, mind a Kollégiumtól, mind pedig a várostól távol állt. Ugyanakkor viszont az emlékmű nagyszerűen megválasztott arányaival egyszerűsége ellenére is impozáns és monumentális hatású,53 Dunka Sándor: Az építészet és rajz oktatása Debrecenben... 51 Balogh István 1 l.sz.a. id.m. 46. és 49.o. 12 Dr. Komoróczy György: A reformkori Debrecen. Debrecen 1974. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közi. 6.SZ. 47-48.0. 53 Beregszászi Pál: Csokonai Vitéz Mihály síremléke. Debrecen 1860. A műben bemutatja a síremléket, beszámol az építés körülményeiről, s mellékel hozzá egy színes Debrecen térképet.
