A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
meg, s kimondta, hogy a ház- és földtulajdonosokat értékminimumra való tekintet nélkül szavazathoz kellene juttatni, azonban a kézműiparosoknak már csak korlátozással, a polgárjog nélküli külvárosi lakosoknak pedig egyáltalán nem járna szavazati jog. A házbirtokosok számát ekkor 816, a releváns kézművesekét 2313 főben határozták meg Debrecenben6. Ami a városok országgyűlési lehetőségeit illeti: a főcél az egyenkénti szavazati jogosultság megszerzése volt. (Azonban tegyük hozzá, hogy csupán 1848 januárjától, míg eredetileg a leghaladóbbnak tartott Pest megyei követutasítás is csak 30 helyet szánt a 63 szabad királyi városnak - a nagyobbaknak, mint Debrecen is, kettőt. Ehhez egyébként Zemplén vármegye álláspontja közelített leginkább, mivel az 27 szavazatot ajánlott meg 1843-ban7.) Természetesen a végső lendületet a márciusi - bécsi és pesti - események adták meg, amelyek öt nap alatt vezették el a diétát az 1848. évi XXIII. te. megalkotásához. E törvénycikk az idő sürgetése miatt erősen keretjellegű maradt, s így a nyomában belügyminiszteri rendeleteknek és városi szabályrendeleteknek kellett kimunkálniuk az önkormányzatiság valódi formáját. Eredetileg egyébként a végül elfogadottnál sokkal részletesebb törvényjavaslatot terjesztettek az országgyűlés elé a városi kérdés teljes körű rendezése érdekében, amely 170 §-t tartalmazott és öt részre oszlott (A városi községről általában; A polgárokról, a közlakosokról és a polgári képviselőkről; A városi közigazgatásról; A városi tisztújításokról és az országgyűlési követek választásáról; A szabad királyi városok feletti főfelügyelésről), de a megfelelő terjedelmű vitára 1848 tavasza nem kínálhatott elegendő lehetőséget8. Mégis, relatív kidolgozatlansága ellenére, ezen jogszabályhoz a szabad királyi városok mint axiómához ragaszkodtak még jóval később, 1860/61-ben, a “kis forradalom” hónapjaiban is. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár XXVI. és XXVII. Évkönyvében publikált két dolgozatunk9 az említett autonóm mozgásteret és annak eredményeit - a városi törvénycikk rendelkezéseinek konkretizálódását - igyekezett bemutatni az 1848-49- es első, majd az 1861. évi második időszakban prakticista és kritikai megközelítésben. Ezen jogtörténeti vizsgálódásunkat folytatjuk a jelen tanulmányban is, hiszen 1867-ben szervezték meg harmadszor s egyeben utoljára a szabad királyi városok igazgatását az 1848. évi XXIII. te. alapján. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 95 A VÁLASZTÁSOK 6 Balogh: i. m. 476,p. 7 Csizmadia: i. m. 156.p. 8 Csizmadia: i. m. I70-17I.p. 9 Antal Tamás: A debreceni közigazgatás és a népképviseleti közgyűlés 1848-ban. in: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVI. Szerk: Radics Kálmán. Debrecen, 1999/2001. 61-95. p. és Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben. in: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV11. Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen, 2000/2002. 139-174.p.
