A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén
mindig ismerték ezt el. Ez a téma külön dolgozatot is megérdemelne. Tény az, hogy a tárgyalt korszak végén, tehát 1570-ben újból enyingi Török Ferenc Debrecen birtokosa. (Előző évben János Zsigmond a mezőváros földesuraként rendelkezett!) 8 Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata... A nagyváradi béke Debrecen sorsát, politikai magatartását a mohácsi katasztrófát követő évtizedekben földrajzi helyzete határozta meg, vagyis a keleti országrészben uralkodó politikai állapotok. Debrecen ez időben egy országrésznyi táj közlekedési és kereskedelmi központja, annak az országrésznek, amely most Szapolyai János király kétségtelen uralma alatt áll. Szapolyai János már 1527-ben - megjutalmazva a debreceni polgárokat hűségükért, hogy kitartottak mellette - a korábbi kiváltságaikat megerősíti.9 Egyébként személyesen is megjelenik a városban, ahol a karácsonyi ünnepeket tölti. 1528-ban ismét a városban időzik. A Debrecenhez fűződő jó viszonyát számos további kiváltságlevél bizonyítja. A Tiszántúlt, illetve Debrecent az országos politika hullámai lényegében a nagyváradi béke megkötésével érték el. „ A mit a mohácsi katasztrófa rajtunk rontott, azt a nagyváradi béke volt hívatva jóvá tenni egyedül, nem egy századon keresztül, s hogy nem tette, nem tehette? Az csak szerencsétlenségünk.”10 * 12 A béke létrejötte annyira kézenfekvő és szükséges volt, hogy erről még a Magyarországtól oly messzire uralkodó Károly, Ferdinánd bátyja is így nyilatkozik: „... önnek most inkább érdekében van, mint volt valaha egy ességre lépnie. S ennélfogva jól meghányva-vetve s megfontolva minden körülményt, úgy tetszik nekem, hogy a vajda által Ígért föltételek... eléggé tűrhetők, az általa nyújtandó biztosítékok jók. Ezek utján a magyar királyság a vajda halálával önre s az ön örököseire jutand...másrészről, mint a vajda maga is mondja, ez megakadályozhatná a török támadását is, de történnék bármi, a fő az, hogy önnek nem lenne semmi oka Magyarország felől bármi kellemetlenségtől tartani... A nagyváradi egyezség békeokmánya értelmében „...János megtartja a mit az országból bír, elismertetik törvényes királyul, de Ferdinánd is elérte azt, a mit V. Károly elégnek tartott: t.i. a kizárólagos successiót János halála után. Ha Jánosnak fia leszen, az a szepesi herczegségre lesz utalva, s így a már kétfelé szakadt Magyarország a Habsburgok jogara alatt egyesül... ”n Lényegében tehát a két király megtartotta a birtokában levő területeket, vagyis Szapolyai Jánosé a Kassától és a Tisza vonalától keletre eső országrész, benne természetesen Debrecen. A porta nem nézte jó szemmel ezt a - természetesen titokban megkötött - egyeszséget, hiszen az ország erőinek lehetséges egyesítése további terjeszkedését, illetőleg a már meglévő hódításait veszélyeztette. Félő volt tehát, hogy Erdélyt meg9 1527. január 27.-én és 1530. júl.l5.én mindennemű vámfizetés alól mentességet biztosít a városnak. HBML. IV. A. 1021/a. Muo.l. és Muo.4. 10 Károlyi Árpád: Adalék a nagyváradi béke történetéhez. Bp. 1879. 4.1. " Uo. ll.o. 12 Uo. 125.1.
