A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1861-1871
A hajdúkerületi törvényszék elnöke az 1861. november 4 napjára kitűzött tárgyalás megnyitásakor „nem titkolható fájdalommal” szólt a király parancsáról és arról, hogy ez előreláthatóan a törvényszék helyzetét is megnehezíti vagy működését gátolja. Erre tekintettel azt kérte, hogy mielőtt még a kitűzött ügyek tárgyalását megkezdenék, a jövőbeli magatartás, a bírói tekintéllyel kapcsolatban álló törvénytisztelet épségben maradása és az anyagi szükségletek fedezésének forrása kérdésében komoly tanácskozás után hozzanak határozatot. A meghozott határozat szerint a hajdúkerület az 1848-ban szentesített törvényen alapuló alkotmányos népképviseleti szervezet. Ennek megfelelően a törvényszéket a hat hajdúváros küldöttein kívül ugyanazok a kerületi tisztviselők alkotják, akik a közgyűlésben a közigazgatási ügyeket intézik. Az 1861. október 3-án tartott közgyűlés azt mondta ki, hogy ha a közgyűlés feloszlatása -vagy működésének betiltása végeredményében szintén feloszlatását jelenti,- megtörténik, akkor a tisztviselői kar, az elnök kivételével, azonnal visszalép és működését megszünteti. Ebből pedig önként következik, hogy a kerületi tisztviselői karnak a törvényszéket is alkotó tagjai nem tekinthetik magukat bárminemű hivatalos működésre feljogosítottnak mindaddig, amíg a Kerületet alkotmányos jogaiba vissza nem helyezik. „ Eljöttnek tekintik tehát az időt, midőn a közgyűlések betiltásánál fogva a működés teréről leszorítottaknak kénytelenek lévén tekinteni magukat, le kell lépniök. Le kell lépniök a magyar szent korona és királyi trón iránti hűségök és ragaszkodásuk érzetében azon hitök szerint, miképpen annak legerősebb alapja a törvényeknek tántoríthatlan tisztelése. Le kell lépniök a pályájok kezdetén letett szent esküjök általi kötelezettségűk érzetében, mert azzal összeütközésben működni hitszegés volna. Le kell lépniök azon önbecsérzetüknél fogva, miszerint a tisztviselői állásnak elfoglalására nem annak a múlékony fénye, nem önérdek, hanem önzéstelen hazafiuságok által voltak vezérelve. De visszavonulnak annak kijelentése mellett, hogy ha a törvényhatóság alkotmányos jogaiba visszaállíttatva szolgálatokat igénybe veendi, törvényes időre lett megválasztásuk tartamán belől, törvényes állásukat újra elfoglalni szinte hazafiúi kötelessségöknek ismerendik. És mivel a törvényszék önfenntartása és működési körvonala a kifejtettek szerint oly szoros kapcsolatban áll az alkotmányos közkormányzás életével, miként előre látható, hogy a törvénykezési működés, a kivitel és végrehajtás gyakorlati mezején felmerülendő nehézségek miatt könnyen oda juthat, hogy az igazságszolgáltatás tehetetlenségének tapasztalásánál fogva a nép kebelében a törvények iránti tisztelet és engedelmesség is megrendíttethetnek, az összes törvényszék egyhangúlag kijelenteni nem mulasztja el, hogy jövőre nézve, további működését megszüntetni kénytelen. Most azonban, miután előbb mintsem az érintett tiltó rendelet kibocsájtatott volna, több rendbeli bűn és polgári ügyekben határnapok voltak kitűzve, nehogy ezek elmulasztása a személy és vagyon bátorságra (biztonságra) és a magánosok érdekeire, a törvényes féknek egyszerrei kettémetszésénél fogva, eredményében káros és veszélyes sarjakat hajthasson, polgári kötelességének ismeri a törvényszék, hogy az előtte fekvő teendőit ezúttal befejezze. Hajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 71
