A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata a XVI. sz. közepén
Debrecen gazdasági felemelkedése 6 Szendiné Orvos Erzsébet: Debrecen és Erdély kapcsolata... Magyarországon a XV. században - Erdélyt és Szlavóniát is beleértve - 800-850 mezővárosról tudunk. Sűrű hálózatuk egyenletesen borította be az ország területét. Itt élt a jobbágyság 1/4-e, 1/5-e. A mohácsi vészt követően az ország két-, majd három részre szakadása után a mezővárosok helyzete a három országrészben különböző módon alakult. A minket közelebbről érdeklő, az erdélyi fejedelem fennhatósága alá tartozó legnagyobb mezőváros, s egyben a korszak leggazdagabb ( a szabad királyi városoknál is gazdagabb) városa Debrecen. A 16. század derekán 1300 adózó portája, talán 20000 lakosa volt.2 Népességének gyarapodását annak köszönhette, hogy a magyar falvak népe a kettős adóztatással járó megpróbáltatások és az állandó harcok miatt a védettebb nagyobb települések, azaz a mezővárosok felé kezdett menekülni. Debrecen mellett Kecskemét, Nagykőrös is célpontja volt a menekülőknek. A város látványos gazdasági felemelkedésének alapja elsősorban a szarvasmarhatenyésztés és azzal való kereskedés volt. A Hortobágyon és a város által megszerzett zálogbirtokokon hatalmasra nőtt a gulyák sokasága. De virult a kézműipar, s az egyéb kereskedelem is, a tiszántúli oppidum kapcsolatai Krakkóig, Bécsig, Brünnig, Boroszlóig értek.3 Kelet felé is zavartalan volt a kereskedés: Debrecen és Várad vásárai a közeli és távoli vidék ellátó helyei voltak.4 A debreceni kereskedelem akkori arányairól több megbízható adat nyújt tájékoztatást. Evlia Cselebi török világjáró és történetíró szerint csak posztós bolt 300 volt, másféle 500. A legfontosabb kereskedelmi cikkek: szarvasmarha, bőr, só, szappan, bor, gyapjú stb. Az ipar is nagyban virágzott. Az iparosok a török hódoltság idején 17 céhben tömörültek és több mint 40 mesterséghez értettek. A földművelés nem volt olyan jelentős, csak a város saját élelmezésére szolgált. A város kiadásait a birtokába került haszonvételekből és a közadókból fedezték. A legjövedelmezőbb regálé a bormérés joga volt. Tekintélyes összeg folyt be a piaci helypénzekből. Debrecen látványos gazdasági fejlődését az sem tudta gátolni, hogy földesura mellett adóznia kellett a töröknek és a magyar királynak is. A három ország közé szorult Debrecen- noha hivatalosan mindig is az Erdélyi Fejedelemséghez tartozott - 1567- től egyaránt adózott Gyulafehérvárnak (3200 Ft évente), Sztambulnak (2000 Ft) és Pozsonynak (1000 Ft).5 Ez a többfelé adózás a portyázó hadviselés elkerülhetetlen járuléka volt.6 Ezen felül a tanács minduntalan óriási ajándékokkal igyekezett megelőzni a város kirablását. 2 Borosy András: Az erdélyi fejedelmek fennhatósága alá tartozó mezővárosok HBML. Évkönyve XIX. Db. 1992.61.1. 3 Makkai László: Erdély története I. Bp. 1986. 476.1. 4 Gecsényi Lajos: Kelet-Magyarországi kereskedők a Nyugati távolsági kereskedelemben 1546-ban. HBML. Évkönyve XVI11. 32.1. 3 Makkai l m. 477.1. 6 Az 1550-es évek elején Bihar megye adózó portáinak 53%-a f’zetett adót török földesúmak és török kincstárnak is, holott a megyét a Porta János Zsigmond birtokának nyilvánította. Ld. Makkai I.m. 455.1.
