A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Dunka Sándor: Az építészet és a rajz oktatása Debrecenben a XIX. sz. első felében. Beregszászi Pál munkássága

is.5 Sok esetben éppen a Kollégiumban folyó gyakorlati oktatás ösztönzött egy-egy diákot arra, hogy élete céljául mesterséget válasszon, mint pl. Fadgyas Gáspár későbbi jó nevű ácsmestert, aki már hatodikos kollégiumi diák korában olyan kézimalmot szerkesztett, melynek az egész városban csodájára jártak.6

Mivel a rajziskolák létrehozására kiadott uralkodói, majd Helytartótanácsi rendelkezéseknek egyelőre országosan nem sok foganatja volt, előírásainak végrehajtását a törvényhatóságoknál többször is sürgették. Debrecen sz. kir. város tanácsa, - sok esetben az iparos társadalom maradi felfogásával szembehelyezve, - átérezte a rendeletben foglaltak végrehajtásának fontosságát, s ennek kifejezést is adott az udvari kamarához 1810 január 25-én intézett, - igen szakszerűen megszerkesztett- feliratában is, bár hivatkozott arra, hogy „valameddig jó és értelmes Rajztanítóknak szűkiben lesz a haza és valamíg népesebb városokban Rajz Oskolák nem állíttatnak: addig a szép mesterségnek terjedését remélni nem lehet, hogy azt eleve tanulhassák és gyakorolhassák...”7

Ennek ellenére - minden valószínűség szerint a Kollégiumban folyó rajzoktatásnak köszönhetően - olyan rajzok születtek, mint Kornis Gábor asztaloslegény 1806-ban, majd Dohányi József (18007-1869?) asztaloslegény 1813-ban készített rajza. Kornis nevével még találkozunk, Dohányosi pedig később, - mint asztalos- mester - 1816-18 között a református Nagytemplom úrasztalát és úrasztali korlátját, 1823-ban a Kollégium oratóriumának, 1827-33 között pedig könyvtárának berendezéseit készítette.8 A Helytartótanácshoz beküldött rajzok pedig 1810-ben még a Tanács dicséretét is kiérdemelték.9

A városnak önálló rajziskola létrehozására irányuló tevékenysége végül eredményre vezetett. Már 1811 -ben Debrecenben tartózkodott a nagykőrösi születésű, de Nagyszebenben dolgozó Kiss Sámuel (1781-1819), aki a cs.kir. iskolákban tanító Neuhauser nevű rajztanárnál tanult három évig, s akit Péchy Mihály őrnagy, - a debreceni Nagytemplom és a Kollégium tervezője - ajánlott a rajz-professzori tisztségre. Kiss Sámuel 1811. dec. 3-án átalakítást tartalmazó rajzzal és költségvetéssel ellátott beadványt intézett a Városi Tanácshoz, hogy a rajziskola részére a „szűts-szint” (a volt színház-átjáróban) adja át. A magas átalakítási költségek miatt (2310 frt) azonban erre nem került sor, helyette 1812-ben a református egyház Consistoriális házát (hajdan Kálvin tér 8. sz.) bérelték ki a „cs. kir. rajzolás mesterségre oktató iskola”10 és arra tanító professzor lakása részére. Ennek az épületnek két szobájában kezdte meg működését a rajziskola, s ebben tanítottak a rajzprofesszorok közel ötven éven keresztül, igen kedvezőtlen körülmények között.11 Tehát az 1813- ik esztendőt tekinthetjük az önálló debreceni rajziskola kezdő évének, vagyis az ipari tanuló oktatás megindításának, hiszen ez az építészetet és rajzot tanító

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII 35

5 Bajkó Mátyás: A nemzeti műveltség jelentkezésének és kibontakozásának kora. A Debreceni Református Kollégium története. Budapest 1988. 171.0.

6 Rácz Imre: Az ipar és az iparoktatás fejlődése, különös tekintettel Debrecen ipar és iparoktatása történetére. Kézirat Debrecen 1955.

7 Csurka István id.m. 8.o.

8 Zádor Anna és Genthon István: Művészeti Lexikon, Budapest 1965.1. k. 549.0.

9 Csurka István id.m. 9.o. Hivatkozik a Helytartótanács 6573. sz. rendeletére.

10 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Relationes IV. A. 1011/k.

11 Balog István: Beregszászi Pál és a Debreceni „Rajzoskola”, 1819- 1856.

Művészettörténeti Értesítő 1960. l.sz. 45.0.