A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Tanulmányok - Ölveti Gábor: A "választott magyarországi király" és Debrecen kapcsolatai 1683-1685

Sej tan Ibrahim Thököly elfogatásával és a németeknek történő átadásával remélte, hogy a békekötés megvalósul. Olosz Ferenc somlyói kapitány október 18-án tájékoztatta az erdélyi fejedelmet, hogy a Váradon vendégségbejárt Thökölyt a pasa vasra veretve, hatod magával Jenő felé vitette. Az a feltételezés, hogy a török-német béke megkötése Thököly kiadatásának függvénye lesz elhamarkodott és a török részéről kifejezetten káros lépés volt. Erre bizonyságot szolgáltattak a későbbi események.35

Caraffa generális hadának debreceni beszállásával, és a hat hónapra megállapított adó erőszakos behajtásával a várost teljesen kifosztották. Mindazt, amit a város a háború éveiben nagy gonddal, fáradtsággal meg tudott menteni, most 17 nap alatt elveszítette.

A magyarországi fejedelem elfogatásától és a Caraffa-járastól kezdődően elválik egymástól Debrecen és Thököly útja, bár a kapcsolatuk nem szűnik meg. Azok a történetek, amelyek az ellenségeskedés bizonyítékai voltak a hosszú évszázadok alatt történelemmé váltak. A megmaradt írásos források, pedig bőséges tényanyagot szolgáltatnak a tehetséges főúr és a gazdag város történetéhez.

RELATIONSHIPS OF THE “ELECTED HUNGARIAN KING” AND DEBRECEN

Gábor Öl veti

The author of the essay calls attentions to Debreczeni Diarium as a valuable archival source. The wealth of details of this publication located in the Hajdú-Bihar County Archives can be well utilised for the illustration and analysis of the events of the years between 1683 and 1685 in Hungary.

Continuing the treatment of the subject of the essays published in the previous issues of the yearbook, the author now examines the relationship of Count Imre Thököly, prince of Hungary from 1862, and Debrecen, one of the largest cities of the Transz-Tisza region.

In the process of the formation of the short-lived principality extending to seven counties of the Felvidék (Upper Hungary), the magistracy of Debrecen wanted to strengthen the privileges already acquired, since municipal commerce and industry were fundamental sources of livelihood.

Similarly to the previous decade, the new principal and the captains of the castles under his authority used the economy of Debrecen in every possible way for the provision of supplies for the army. The gradually developing state organisation fought pillaging and put the legal administration of affairs in the foreground.

All of this happened at time when the Turkish sultan was planning to deal an annihilating strike on the army of the Hapsburgs. In those given circumstances, the Hungarian revolters envisioned national independence in an alliance with the Turks.

The anti-Turk allied forces, however, proved to be stronger, and they gradually forced their enemies into retreat. This also meant the end of Thököly’s principality. The citizens of Debrecen, even if impoverished during the years of war, could look to the future certain that the city would survive.

32 Olveti Gábor: Thököly a magyarországi fejedelem és Debrecen kapcsolata.

,5 A bujdosók levéltára, 1670-1688. Sajtó alá rendezte: Deák Farkas. Bp„ 1883. 217.; TMÁ IX. k. 96-97.;

Angyal D.: Késmárki Thököly Imre II. k. 145,; EOE XVIII. k. 365.