A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)

Forrásközlés - Tóth Ágnes: A debreceni Tisza István Tudományegyetem alapítványai a két világháború között

Ha az alapítólevelet maga az alapító vagy annak jogutódai állítják ki, akkor szükséges, hogy az alapítványi vagyon átvételét a kezelő az alapítólevélen is elismerje. Ha az alapítvány kezelésére község, rendezett tanácsú vagy törvényhatósági joggal bíró város van hivatva, az alapítólevélre a törvényhatósági bizottság jóváhagyási záradékát is rá kell vezetni.

Az alapítványokat különböző szempontok alapján csoportosíthatjuk. Ha a cél és kezelés módját vesszük tekintetbe, akkor az alapítvány egyházi vagy világi, továbbá magán vagy közalapítvány lehet. Különbséget tehetünk aszerint is, hogy az alapítvány kamatainak kiosztására milyen időközönként kerül sor. Ösztöndíj alapítványról beszélhetünk abban az esetben, ha annak kedvezményében az ösztöndíjas újabb adományozás nélkül, rendszerint tanulmányai befejeztéig megmarad. Ha ellenben az alapítvány kamatait évről - évre, újra adományozzák, akkor segély vagy jutalomdíj alapítványról van szó.

Az alapítványok tőkéjét az általam vizsgált időszakban legtöbbször pénzintézeteknél elhelyezett betétkönyvekben kamatoztatják. 1913-ban a belügyminiszter rendeletet adott ki az alapítványi vagyon illetve egyéb közpénzek pénzintézetek által történő kezeléséről.(M. Kir. Belügyminiszter 1913. évi 196. 238 sz rendelete a törvényhatóságokhoz) Utasította a pénzintézeteket, hogy a közpénzek után is olyan kamatot kötelesek fizetni, mint a magánszemélyek által elhelyezett betétek után teszik. A rendelet kiadásának oka abban keresendő, hogy korábban az volt a gyakorlat, hogy a pénzintézetek alacsonyabb kamatot fizettek a náluk elhelyezett közpénzek (alap, alapítvány, gyámpénztár) után.

A debreceni tudományegyetem felállítását az 1912. évi XXXVI. törvény mondta ki. A debreceni egyetem esetében az érdekelt felek: a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium, Debrecen, a Tiszántúli Református Egyházkerület, a debreceni Református Kollégium és Egyház a következőkkel járultak hozzá annak megvalósításához:

A város adta az építéshez szükséges területet, vállalta az építkezés költségeihez való hozzájárulást 5 millió koronával, ill. vállalta egy oktatási célokat is szolgáló közkórház felépítését.

A Tiszántúli Református Egyházkerület illetve a Református Kollégium mindaddig, míg az egyetemen református hittudományi kar működik, hozzájárul annak fenntartásához, s amíg az új egyetem épületei el nem készülnek, a kollégium épületében helyet ad a karoknak. Biztosítja a nagyértékü könyvtár és a gyűjtemények használatát.

Az állam vállalta a létesítendő egyetem összes személyi és dologi kiadásainak fedezését, az építkezés és berendezés költségeit.

Az egyetem 1914-ben nyílt meg egyelőre három karral, a kollégium épületében. A Hittudományi, Jog- és Államtudományi, Bölcsészet-Nyelv- és Történettudományi fakultások megnyitásával egyidejűleg a kollégium akadémiai tanszakai megszűntek. Az orvosi kar csak 1918. novemberétől kezdhette meg működését, mivel először új klinika telepet kellett létesíteni. Igaz ugyan, hogy erre az időre a teljes építkezés még nem fejeződött be. Az egyetem fennállásának 7. évében felvette gróf Tisza István nevét.

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 30]