A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Forrásközlés - Sípos Ferenc: Bihar vármegye a XVIII. század első éveiben
273 _ Becs, 1702. október 22. A Haditanács átirata a Magyar Udvari Kancelláriához (másolat) Jelzet: Hajdú-Bihar Megyei Levéltár. IV. A. 1/b. Bihar vármegye közgyűlési iratai, 4. d. 1543. Fase. III. Anni 1702. 12-13. p. A Méltóságos Magyar Királyi Udvari Kancelláriának barátságosan tudomására hozandó, hogy a katonai számvevőség hivatalának folyó hó 14-én kelt tájékoztatása alapján, valamint az Udvari Haditanácsnak a rendelkezésére Magyarország országbírójával és egyben horvát bánnal, gróf Batthyányval és gróf Koháry ezredes úrral a Magyar Udvari Kancellária által megadott öt pontra nézve131 megegyezés történt arról, hogy három magyar ezredet kell felállítani, és ennek végrehajtására tárgyalást kell folytatni; mindezekben végül is megállapodás jött létre, amelyet az Udvari Haditanács jelenleg az alábbiak szerint, a következő tartalommal hagy jóvá: Ami az első pontot illeti: Az Udvari Haditanács azon a határozott véleményen van, s ezt rendíthetetlenül vallja, hogy a toborzás alá kerülő katonaságot minden vármegyében a részére illetékes mennyiség alapján kell megállapítani oly módon, hogy ha a megállapított létszám betelt és egy-egy katona a szükséges ruházattal el lett látva, ♦akkor az adott egység a hadbiztosság keze alól azonnal átkerül Őszentfelsége szolgálatába, majd a gyülekezőhelyre szállítandó, ahol a teljes ezred összegyűjtendő lesz; e helyen kell az egységet hagyni, és saját tisztikara utasításainak kell alávetni mindaddig, amíg az szükségesnek látszik. A gyülekezőhelyet és a bemutatás helyét olyan módon kell megválasztani, hogy amint arra lehetőség nyílik, sürgősen elszállíthatok legyenek az egységek a német örökös tartományokba, és ha ott megfelelően zárt helyek találhatók, azokban kell őket elhelyezni, mint újonnan toborzott katonaságot. Ilyen módon sokkal kedvezőbb feltételek között lehet őrzésükről gondoskodni és szökésüket megelőzni, egyben azonnal alá lehet vetni őket a katonai gyakorlatozásnak. A seregek részére három állomáshelyet kell kijelölni, minden kerületben egy-egy számára. Minderről annakidején a Magyar Udvari Kancellária megfelelő tájékoztatást kap. A 2. pontot illetően: Ami a ruházat alatt viselendő (közönségesen salavárdinak nevezett) nadrágot132 illeti, mely könnyen elveszthető, e helyett inkább két ing adandó a legénységnek. Mindenképpen jóvá hagyja és megerősítve marad. A 3. pontot tekintve: Ami a vármegyék részéről a félévre személyenként fizetendő 3 forint 30 krajcár katonai járulékot illeti, azt méltányosan úgy kell megelőlegezni, hogy a vármegyék a következő, 1703. év első részletének fejében fizethessék ki az összeget. Emiatt ezt az összeget a Haditanács számvevőségi hivatala részére a meghatározott vidékeken ki kell fizettetni. Ami a 4. pontot illeti: A katonai rendfokozatokat illetően (amit közönségesen rangnak hívnak) az a formális előírás marad fent, hogy miután a toborzandó ezredek mindegyike rendelkezik saját fegyelmi szabályzattal, részükre ezek a fegyelmi előírások, a többi magyar lovassági ezredekhez hasonlóan, továbbra is fennmaradjanak, és ők ezekkel az előírásokkal élhessenek. De az is követelmény, hogy mindezeknek Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. 131 Az Udvari Kancellária eredeti, 14 pontból álló javaslata: 7. számú irat a.) melléklet. 1,2 Mai kifejezéssel: alsónadrág.
