A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története
polgári születésűnek anyakönyvezték, hisz a helyi tanyanevek nem számítottak hivatalosan nyilvántartott települési helynévnek, a tanyavilágot a KSH adatok is mindig a közigazgatási központhoz sorolják. Az 191I-12-es tanévben az iskolába járó tanulók száma már 86-ra emelkedett. A község egyetlen tanítója ezekben az években Adányi Károly volt, aki ismétlő-iskolába járó tanulók oktatásával is foglalkozott. Az 1914-15-ös tanévben a tiszagyulaházi születésű iskolás gyermekek száma már 15-re emelkedett. Ekkor első osztályosok lettek, akik a községalapítás körüli években születtek. Adányi Károly tanító az 1917/18-as iskolai évig tanított, mert súlyos beteg lett, betegsége miatt a gyerekekkel nem tudott eredményesen foglalkozni, a tanítás szünetelt, mert helyettesítő tanítót nem kapott a falu. Adányi Károly betegsége halálos lett, 1918. június 24- én meghalt. Erről az iskolai évről a gyerekek bizonyítványt sem kaptak.12 Ez a tény utal a falusi iskolák sorsával való „törődésre” is bizonyos mértékben. Másik tanító csak 1920.ban érkezett az iskolába Bonivárt Antal személyében, aki 10 évig tanított ott. Ebben az időszakban olyan tanév is volt, hogy a beírt tanulók száma a 100 főt is meghaladta pl. 1920/21-es, 1921/22-es tanévben. Az 1910.évi népszámlálás szerint Tiszagyulaházán 79 lakásban 493 fő élt. A lakások vályogból épültek és cseréppel, palával, vagy bádoggal voltak fedve. 369 fő római katolikus, 90 fő református, 19 fő görög katolikus, 13 fő izraelita vallású volt. A számok mutatják, hogy a község lakosságának 70 %-a római katolikus, templomuk a falu főutcáján állt. A lakosság 95 %-a mezőgazdaságból élt, és a 79 családból 54 kisbirtokosnak vallotta magát. Ez a tény a falualapítás alapgondolatát támasztja alá, hogy családok az állam által kiosztott hosszú lejáratú törlesztésre kiadott földből akartak megélni, csak 4 fő vallotta magát bérlőnek, napszámosnak. 9 fő iparral foglalkozott, 3 fő kereskedelemmel, aki a faluban a szükséges szolgáltatást végezte. A falu lakosságához képest az iparosok, kereskedők száma elég kevés, pl. cipész hiányzott a faluból, ez a betelepülők sajátos összetételéből adódott. 1908-ban és az azt követő években a község lakói meghatározott ideig földadót nem fizettek, mivel államilag felosztott föld lett a tulajdonuk, fizetniük kellett az évenkénti megváltási díjat. Ezen kívül a község fenntartásához 1908-ban családonként 31 korona pótadót kellett fizetni. Ez 2306 korona volt, amely a község éves bevételét jelentette, amely a legszükségesebb kiadásokat fedezetéül szolgált. 13 Tiszagyulaháza lakói teljes egészében arra voltak utalva, hogy az igényelt földterület megmunkálásából tartsa el családját, s fizesse a kötelező állami kiadásokat. így a falu lakosságának helyzete nem volt jobb az országos átlagnál, de megszűnt számukra az uradalmi kényszer. Az I. világháború súlya, a gazdasági válságok okozta nehézségek igen kiélezték, próbára tették a családok tűrőképességét, a megtermelt szerény jövedelem célszerű felhasználását. Az 1920-as statisztikai adatok szerint Tiszagyulaháza kisközség Borsod vármegyé-ben, a mezőcsáti járásban 581 fő lakosssal. A község lakóinak száma dinamikusan emelkedett. Az 1941. évi népszámlálás alkalmával 214 Mónus Imre: Tiszagyulaháza rövid története 12 U.o. VIII. 277/c. 3-10. Előmeneteli és mulasztási napló. 1917/18. 13 Magyarország községeinek háztartása 1908-ban. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1913. 450,452, p.________________________________________________________________ __________
