A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből
172 Szűcs Ernő: Egy 39-es baka leveleiből (3 év), majd a kereskedelmi iskolai végzettség megszerzése után segédkönyvelőként (2 és lA év) végül rendszeresített könyvelőként. Ezt követően, mint újonc bevonult a 39-es ezred Bécsben állomásozó egységéhez. Innen került a frontra, ahol 1914. december 2-án orosz fogságba esett, ahonnan csak hosszú évek múlva, Vladivosztokon keresztül jutott haza. Helyénvalónak tartjuk, hogy hősünk bemutatása után néhány lényeges adatot elmondjunk arról a csapattestről is, ahová került, ahol szolgált. A 39-es gyalogezred Mária Terézia (1740-1780) császár és királynő a II. Frigyes porosz király ellen vívott hétéves háború (1756-1763) során adott megbízatást egy ezred felállítására gróf Erdődi Pálffy Jánosnak 1756. december 15-én. Ez az egység lett a későbbi 39-es gyalogezred elődje. Az ezred létrehozásának költségeit (kivéve a puskákat) gróf Pálffy a saját vagyonából fedezte. A legénységet eleinte Felső-Magyarországon és Horvátországban toborozták. A későbbiekben azonban Bihar vármegyei községekből és a Hajdúságból egészítették ki az állományt. Az elsőként megszervezett egységekből a tiszteknek és a legénységnek zsinóros dolmánya, bundája, kalpagja, öve és hosszú kardja volt. A legénység sárga zsinóros szüknadrágot, valamint bakancsot viselt. A hajukat copfba kellett fonniuk. A közemberek rövid szuronyú ko- váspuskát hordtak. (Lépes-Mártonfy, 1939.) Az ezred az I. világháborúig már több mint száz csatában küzdött. Elsőként, mint említettük a hétéves háború számos hadjáratában 1757-1762 között. Harminc évvel később, 1787-1790 közötti években II. József (1780-1790) idején a törökök ellen harcolt az egység, s részt vett Belgrád bevételében is. A következőkben (1792- 1797, 1799-1801, 1805-1809) a franciák elleni háború részese volt az ezred. 1812- ben az oroszországi hadjárat öt csatájában állt helyt az alakulat. 1813-1815-ben Napóleon seregei ellen, 1859-ben a Franciaország-Piemont szövetséggel szemben küzdött, 1866-ban Poroszország és Olaszország volt az ezred harcainak színtere. Ezen ütközetek folyamán 451 tiszt és 18323 legénységi állományú hősi halottja lett az egységnek. A híres custozzói csata után (1866) olyan kitüntetésben részesült az ezred, hogy sárgaszínű ezredzászlót hordhatott. A monarchia 102 gyalogezrede közül csak négynek volt ez engedélyezve. A custozzói ütközet mellett az ezred másik örökre emlékezetes nagy haditette volt az, hogy 1809-ben a neumarkti csatában, egymaga tönkrevert egy francia lovashadosztályt. Ez az esemény a pottenbrunni (Ausztria) Zinfigurenmuseumben ma is látható egy hatalmas terepasztalon cinkatonákkal megelevenítve, mint az európai csaták egyik leghíresebbje. Az ezred dicsőséglapjára való az is, hogy tagjai 1849-ben a forradalom mellé álltak, és pl. Buda visszafoglalásakor az egyik 390 fős zászlóaljából 90-en életüket adták a szabadságért, de ez a zászlóalj jutott fel elsőnek a vár falaira. Tovább sorolva a múlt eredményeit; 1878-ban, a boszniai okkupációban is ott voltak a debreceni-hajdúsági bakák. Az I. világháborúban a 39-eseket említették legtöbbször dícsérőleg a hadijelentések és hősiességük, helytállásuk elismeréseképpen zászlójukon viselhették a kétszeres nagyságú arany vitézségi érmet és az arany babérkoszorút. Az összes csa
