A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
1867-ben pedig átlag három hetenként gyűltek egybe a képviselők - kivételt képeztek a jegyzőkönyv-hitelesítés végett egybehívott rövid ülések, amelyeken érdemi döntéseket nem hoztak. 1861-hez hasonlóan 1867-ben is felértékelődött a szakbizottságok tevékenysége (közgazdászati, közrendtartási és közmívelődési, adóügyi, magánlevéltári, valamint ad-hoc bizottságok), ilyen módon a közgyűlés elé már valóban csak a lényegesebb kérdések kerültek, amelyek jelentős részben inkább gazdasági-pénzügyi jellegüeknek voltak mondhatók, mintsem alkotmányos-jogi problémáknak - mindez jelzi a kiegyezés teremtette nyugodtabb légkör és az ipari forradalom kedvező hatását. Az előző évekhez képest csendesebb ügyvitelt csak a kormánnyal szembeni ellenzéki fellobbanások tarkították az előző fejezetben bemutatott jogi álviták által. Jellemző, hogy a Belügyminisztertől érkező, a felterjesztett házszabály véleményezéséről jó szándékúan kiadott rendelet ellen is óvást emelt a közgyűlés. A rendelet kimondja, hogy “Mivel az ország és megyék saját ügyeikben, úgy az önkormányzattal bíró községek municipális jogaiknál fogva közdolgaikban és saját javaik felett függetlenül rendelkeznek, és e tekintetben a törvény szabta felügyeleti jognak felsőbbileg leendő gyakorolhatása végett csupán ügymeneteikről vezetett jegyzőkönyveiket terjesztik fel időről időre szükséges tudomásszerzés végett a felsőbb hatóságok felé". Mindez még rendben is lett volna, de hozzátette a miniszter, hogy az ügyviteli rendszabályok I. fejezetének 2., 3., 4., 6., 8., 9., 12., 18. és 27. pontjaiban meghatározott tárgyakra nézve az ebben a körben meghozott határozatokat végrehajtásuk előtt a Belügyminisztériumnak a jövőben be kellett mutatni - mindezt már sérelmesnek tartotta a képviselőtestület50. Megjegyzendő, hogy a végrehajtás esetleges felfüggeszthetőségének kérdése törvényileg valóban rendezetlen volt, mivel erről az 1848: XXIII. te hallgatott, s az 1848: XVI. te. a megyékről is csak annyit szólt, hogy “Az ekép működendő megyei képviselőbizottmány tehát, a "megye közönségének nevében" úgy a ministeriummal egyenes érintkezésben álland, mint törvény értelmében a megyei tisztviselőkkel határozatilag rendelkezendik” [2. § f) pont]. Végül az egész debreceni igazgatási rendszert - tehát nem csupán a közgyűlést - átfogó szervezeti és ügyrendi szabályzat szövegét - az 1848. évi megoldást is alapul véve - augusztus 21-én tárgyalta és a bizottsági tervezethez képest néhány módosítással el is fogadta a közgyűlés, amelyet azonnal hatályba is léptetett. Ez a rendelet tartalmazott közgyűlési hatásköri kérdéseket és tanácskozási rendtartást, meghatározta a tanács, valamint az egyes állandó bizottmányok (közgazdászati, közrendtartási és közmívelődési, adóügyi, magánlevéltári) szervezetét és feladatait; foglalkozott a törvényszék, a városkapitányi és mezőrendőri kapitányi hivatal jogállásával is - szemben az 1848. évivel, amely az akkori bizottmányok (gazdasági, erdőszeti, építészeti, árvái, számvevői) feladatát nem részletezte, csupán a törvényszékre, a tanácsra és a közgyűlésre tért ki, az utóbbira huszonhat pontban51. Kiemeljük, hogy a szabályzat a törvénykezést még igazgatási szakágként kezelte ugyan, de - miként már 1848-ban és 1861-ben is - a tanácstól elkülönült tagsággal szervezte azt, messze megelőzve a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. tc.-nek a bíráskodás függetlenségét biztosító majdani rendelkezéseit. Hajdű-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. ________________ Ю9 50 HBML. IV. B. 1106/a. 5. üsz. 308. 51 HBML. IV. B. 1106/a. 5. Usz. 152., vö Emlékek: i.m. 70-72.p.
