A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
könyv számos lapja (a tiltakozás, illetve Smolka Ferenc halicsi birodalmi képviselő bíztató levele) hiányzik; ennek vizsgálatára még a tisztújító közgyűlés szervezett is egy bizottságot, amely hosszas késedelem után, végül november 13-án terjesztette jelentését a képviselők elé. Ebben beszámoltak arról, hogy a tényállás szerint gróf Pálfy Mór királyi biztos rendelete alapján Bihar vármegye akkor hivatalban lévő főjegyzője, Tokody Lajos és Frank Antal ideiglenes városi tanácsnok hajtotta végre a rongálást. Azonban a néhai Böszörményi Károly főkapitány előrelátásának köszönhetően a törvényhatóságok közgyűléseinek novemberi feloszlatása előtt készített másodpéldányt nála elrejtették, s ez a hagyatékból előkerülvén az első példány helyébe mint egyedül hiteles lépett'7. (Hozzátesszük, hogy a bizottsági jelentés szerint a közgyűlési jegyzőkönyvben a február 1. és augusztus 28. közötti ülésekről szóló oldalak sem találhatók meg . Ez a tény - legalábbis ma - nem igaz, mivel az említett okiratból csak néhány, szeptember 4-ről származó határozat hiányzik, a többi most is olvasható.) Egyébként a jegyzőkönyvek tekintetében annyi változás történt, hogy a tanácsiakat már nem kellett felterjeszteni a Belügyminisztériumba, csupán a közgyűlésieket - hiteles másolatban. Ehhez azonban felmerült a gyors hitelesítés problémája: hogy ne kelljen várni a következő rendes ülésnapig, a miniszter javasolta, hogy e célra hívjanak egybe új közgyűlést, illetőleg fel is állíthatnak külön hitelesítő bizottságot. A közgyűlés végül az előbbi mellett döntött, mivel az utóbbi megoldást már alkalmazták, de nem tartották elég célravezetőnek1* 1867-ben is felmerült a failletőség mint polgári haszonvételi jog problémája: ennek alapjául az első javaslat szerint egyedül a városi beltelkek szolgáltak volna. “[...] az idei vágás folytán az erdőmesteri becslési kimutatás szerint [...] a polgári failletőség 5500 ölben ezennel meghatároztatik [...] 2 Ft vágatási díj fizetése mellett a ház utáni külső földdel nem bíró beltelkek, mint szinte a külvárosi telkek tulajdonosai is egyenkint fél ölben, a ház utáni külső földdel bíró, ill. bírt beltelkek tulajdonosai pedig ház utáni külső földjeik mennyiségében aránylag részesíttessenek, azzal, hogy egy illetmény 10 ölnél többre nem rúghat”. (Azon telkek tulajdonosai, akik nem éltek a városban, nem kaphattak fát.) Azonban több képviselő és 121 városi polgár óvást emelt ezen határozat ellen: követelték, hogy a tanya- és a kaszálóbirtokosok is részesüljenek a haszonvételi jogban. A közgyűlés a következő ülésnapon (december 4.) módosította is határozatát: “A beltelkek 3609ölig 12, ezentúl minden négyszögöl szaporulat után egy negyed öl, egy 5 boglyás kaszáló után fél öl tűzi fa rendeltetik a 2 Ft vágatási ár előleges fizetése után kiadatni azon megjegyzéssel, hogy a tanya földek 16 nyilasig, a kaszálók 10 boglyáig jönnek számításba, hogy a polgári failletőség maximuma 10 öl leend, fél ölnél kevesebb mennyiség pedig nem adatik.” De kizárták azon tanyatulajdonosokat, akik beltelekkel nem rendelkeztek (azaz a legtöbbjüket). Ám a történet ezen módosítással még nem fejeződött be, mivel ekkor meg Oláh Gábor képviselő tiltakozott - a változatosság kedve okán az új szövegezés ellen. December 7-én ezért ismét szavaztak, s hatályon kívül is helyezték a három nappal azelőtti módosító hatá- 37 38 Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. ] 05 37 HBML. IV. В. 1106/a. 5. üsz. 305., HBML. IV. B. 1108,/c. üsz I. 18. és HBML 1107/a. l.k. (az 1861. évi jegyzőkönyv). 38 HBML. IV. B. 1106/a. 5. üsz. 40., 58.
