A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
101 ellenőrködnek”. Kifejtették a törvények tekintetében, hogy ha azokat célszerűtlennek tartanák, módosítási indítványt terjesztenek be az országgyűlésnek. Emellett biztosítani kívánták a tisztességes közigazgatást, s a jó, olcsó és gyors igazságszolgáltatást is24. A tisztújítás és a képviselő-választás eredménye egyértelműnek mutatkozott 1867-ben (is): a város elutasította a alkotmányellenes helyzetet, s megvetéssel és megbélyegzéssel fordult mindenki felé, aki részt vállalt a neoabszolutizmus közigazgatásában. Az indulatok leginkább a királyi biztosi kinevezéssel - tehát választás nélkül - polgármesterré lett Szőllősi János ellen irányultak (1859-1861, 1862-1867), de számos más köztisztviselő nyugdíját is megvonni szándékoztak. A város - 1849- es múltjához hűen ragaszkodva - kizárólag az 1848-as és 1861-es érdemeket tekintette legitimnek, s a provizóriumban kizárólag negatívumokat látott. Arról sem vett tudomást, hogy időközben, 1857-ben eljutott Debrecenig a vasút, s hogy 1855-ben fiókot nyitott az Osztrák Nemzeti Bank, és prosperált az 1846-ban alakult Első Debreceni Takarékpénztár is biztosítva a hitelélet fellendülését25. 1867-ben Debrecen gazdasága messze az 1848-as színvonal felé emelkedett - azonban az újjáalakulás pillanatában mindez senkit sem gondolkodtatott el. Az így “kisepert” Városházának - szakértelemmel és megfelelő tapasztalattal rendelkező hivatalnokok hiányában - még sokat kellett a jövőben tanulnia. A képviselőtestületben pedig túlsúlyba kerültek a birtokos cívis gazdák, s az értelmiség háttérbe szorult - mindez azt eredményezte, hogy az 1848-as lelkesedés csupán elvekben érvényesült, a várost inkább az álradikalizmus jellemezte, mint az igazi kossuthi baloldaliság. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. SZEMELVÉNYEK A KÖZGYŰLÉS 1867. ÉVI TÖRTÉNETÉBŐL. DEBRECEN ELLENZÉKI HITVALLÁSA. A közgyűlés újjászerveződése és a közigazgatás átadása-átvétele után a koronázás és az uralkodói amnesztia köré fonódott az érdeklődés: a képviselők - eltérően az 1848-as és 1861-es sietségtől - júniusban csak egyszer üléseztek (június 19). A kegyelem kiterjedt a politikai vádakon nyugvó, jogerősen befejezett és a még folyamatban lévő büntető ügyekre egyaránt; illetve az elkobzásokra és a külföldi emigrációkra is. Közben megválasztották a csendbiztosokat és kijelölték a magánlevéltárnok személyét - aki továbbra is Kovács Lajos immár polgármester lett, mivel a neoabszolutizmus éveiben “Városunk közönségének egyik legbecsesebb kincsét törvényesen megőrizte, és minden idegen befolyástól mentesen kezelte [...]26. Az igazságügyminiszter március 26-i rendeletében tudatta a várossal, hogy első folyamodású jövedéki törvényszékül fognak szervezni Debrecenben, s ehhez három fő jelölését várták, mivel a fórumok három bíróból és egy jegyzőből álltak. 24 HBML. IV. B. 1106/a. 5. üsz. 2. 25Irinyi: i.m. 272-273.p„ Szűcs: i.m. 1071-1073.p., Adattár: i.m. 308-309.p., Mózes Mihály: A tőkés hitelrendszer kialakulása, in: Uő: A kiegyezéstől Trianonig. Debrecen, 1998. 58-59.p., Antal Tamás: Egy huszadik századi magyar polgár: Sesztina-Nagybákay Jenő. in: A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXV. Szerk.: Radics Kálmán. Debrecen, 1998/2000. 287-289.p. 26 HBML. IV. B. 1106/a. 5. üsz. 5., 8„ 11., 20., 37., 38., 47.
