A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 28. 2001 (Debrecen, 2001)
Tanulmányok - Antal Tamás: A közigazgatás és a bíráskodás újjászervezése 1867-ben
99 Képviselőket választani ezúttal is a város egész területéről lehetett azon polgárok közül, akik szavazóképességgel (választójoggal) bírtak (2861 fő). Érdekesség, hogy a szavazóíveket nem egyetlen napon adhatták be a Városházára, hanem erre személyes megjelenés mellett május 11-től 15-én reggel 9 óráig biztosítottak lehetőséget. A kijelölő bizottmányokat utcánként 2-2 főből szervezték meg, akiket titkos szavazással választottak. A szavazás eljárási rendjének fenntartására és a szavazatok számlálására a közgyűlés jelölt ki 3 fős utcai küldöttségeket17. A legtöbb probléma a szavazói jegyzék körül adódott: egyesek elmulasztották a három napos észrevételezési, jogvesztő határidőt (pl. két ügyvéd is, Tikos József és Ferenc). A május 6-i első tisztújító közgyűlésen ismét a már 1861-ben is aggnak számító Zsombori Imre elnökölt, s nyitóbeszédében - “Ősi alkotmányunk talpköve, bástyája a megyei és a városi törvényhatóság lévén” - ezúttal is méltatta a helyi önkormányzás jogát (1848: XXIII. te): “A köztörvényhatóságok önkormányzata nem csak azon alapul, hogy közigazgatási és törvénykezési tisztviselőit szabadon választja, belügyei felett intézkedik, hanem azon is, miszerint a törvények és a törvényes rendeletek végrehajtója is egyszersmind [...] A köztörvényhatóságok őrei tartoznak lenni alkotmányos életünknek”, mivel ellentmondhatnak az alkotmányba ütköző rendelkezéseknek. “Az alkotmányos szabadság nem egyéb, mint az önkormányzati és választási jog.” Az elnök azt is felismerte, hogy “Vessünk fátylat a múltra, személyes kifakadásokra ne vetemedjünk”18 - ezen jó tanácsát azonban Debrecen nem akceptálta. Az 1848: XXIII. te. 14. §-a szerinti helyettesítésre a főkapitányi székbe Simonffy Imrét, tiszti ügyésznek Kovács Dánielt, jegyzőnek pedig Pap Ferencet jelölték ki. Kiss Lajos polgármester 1861 novemberében kényszerűen búcsúbeszéd nélkül távozott székéből - most ezen mulasztását pótolta, s méltatta az időközben elhunyt Böszörményi Károly főkapitányt és Kaffka Károly tanácsnokot. Egykori beosztottjai közül Simonffy Imre mondott beszédet. A tisztújítási eljárásban felvetődött a titkosság kérdése: szemben az 1848-as és 1861-es megoldással, 1867-ben már valóban titkosan, ún. golyós módszerrel választottak a jelöltek közül (zöld, fehér és vörös golyókkal lehetett voksolni, a színek a három jelöltet szimbolizálták). Indítványozták azt is, hogy, amennyiben két jelölt visszalépne, a harmadikat szavazás nélkül, ipso facto nyilvánítsák megválasztottnak. Ezt a közgyűlés - helytállóan - elutasította19. A választásokat a már megszokott helyen, a Városházán tartották azzal, hogy most nem az udvaron, nem az épület egyes termeiben állították fel a szavazóbizottságokat. A Hatvan és a Piacz utca polgárai a délnyugati kapun át a főterembe, a Péterfia és Csapó utcabeliek az északi kapun át a kapitányi szobákba, a Czegléd és a Hatvan utca szavazói pedig a déli kapun keresztül a kisterembe voltak hivatalosak20. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVIII. I7HBML. IV. B. 1108/c. üsz. I. 10., 11., 12., 13., 24. 18 HBML. IV. B. 1108/c. üsz. május 6-ról és a későbbi napokról (a továbbiakban II.) 1. 19 HBML. IV. B. 1108/c. üsz. II. 1„ 2., 3. 20 HBML. IV. B. 1108/c. A jegyzőkönyvhöz csatolt hirdetmények alapján, valamint 1848-ról lásd: Antal T.: A debreceni közigazgatás... i.m. 68-78.p.
