A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850
86 Nagy Sándor: A Hajdúkerületi Törvényszék... Vérfertőzés A hajdúkerületi törvényszék előtt a közeli rokonok közötti nemi közösülésből származó utódok esetén vérfertőzés miatt két esetben indult büntetőeljárás. 1. B. István 28 éves férfi az unokatestvérével T. Erzsébet 20 éves hajadonnal folytatott nemi viszonyt. A lány teherbe esett, a gyermeket megszülte, de a csecsemő röviddel ez után meghalt. A kerületi törvényszék 1805. március 14-én kelt ítéletével B. Istvánt 40 botütés, T. Erzsébetet pedig 40 korbácscsapás elviselésére ítélte. Az ügyész az ítélet ellen fellebbezéssel élt. A Kir. Tábla 1805. augusztus 29-én az első bíróság ítéletét megváltoztatta és az 1723. évi 11. te.-re hivatkozással mindkét vádlottat a másodfokú rokonságra figyelemmel halálra ítélte. Fellebbezés folytán a Hétszemélyes Tábla 1806. március 8-án a Kir. Tábla ítéletét helybenhagyta. Kivégzésükre azonban nem került sor, mert az uralkodó 1806. június 10-én a halálbüntetést kegyelemből 1-1 évi rabságra és 20 pálca, illetve korbácscsapásra változtatta akként, hogy a büntetést közönséges munkában hetenként 2-2 napi böjttel kell végrehajtani. Ezt a döntést azonban már csak B. István előtt hirdethette ki a kerületi törvényszék, mert T. Erzsébet néhány nappal korábban meghalt. Megjegyzendő, hogy a Kir. Tábla által hivatkozott törvényhely 3. §-a az első és másodfokon vérfertőztetőket rendelte büntetni főben járó büntetéssel. Az első magyar büntető törvénykönyv a vérfertőzés büntetési tételét 5, illetve 2 évig terjedhető fogházban szabta meg.40 2. A tisztiügyész R. András 36 éves és R. Bálintné 35 éves személyeket vér ellen való paráznasággal vádolta. A törvényszék 1823. december 18-án kelt ítélete szerint a vér ellen való paráznaságot mindkét vádlottal szemben igazoltnak találta. A vádlottak először a büntető törvények nem tudásával, azután pedig azzal védekeztek, hogy a becsatolt anyakönyvi kivonat összehasonlítása szerint néhai R. Péter R. Andrást nem nemzethette, ezért ő nem az R. nemzetséghez tartozik, így a vád csak egyes paráznasággá változik. Ezt a védekezést azonban a törvényszék egyfelől azzal utasította el, hogy a törvény nem tudása senkit sem mentesít a büntetés alól, másfeUo. 1804.Fasc.DDD.No.21.
