A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Nagy Sándor: A hajdúkerületi törvényszék büntető ítéletei a fellebbviteli bíróságok előtt 1793-1850
75 Asztalosnak az elinduláskor két pisztolya volt, visszaérkezéskor azonban az egyik pisztolyban lövedék nem volt, csak a másik fegyvert találták meg nála a tokban, a betöltött lövedékekkel együtt. A hiányzó lövedékeket illetőn azt állította, de semmivel nem bizonyította, hogy azokat a Csillag csárdánál lőtte el. Mindezekből a törvényszék arra következtetett, hogy ,Asztalos Istvánra nézve igen erős gyanú keletkezhetik”. Mivel azonban a lövést nem ismerte el, egy tanú pedig azt állította, hogy azt Kiss János adta le, az utasokon kívül, érdektelen tanúk a szomorú jeleneteket nem látták. Ilyen körülmények között a törvényszék úgy találta, hogy a történteknek ebben a részében „a nevezetteknek tetteik felett csak a Mindentudó hozhat igaz ítéletet, annyival is inkább, mert Disznás Lajos, kiről magok az utasok állítják, hogy ő parancsolta társainak, hogy lőjjenek, elhunytéval, Asztalos István pedig a lövés okozta megsebesítésével meglakoltak”. Az ítélet szerint a történteknek ebben a szakaszában ”csak arról a szomorú bizonyosságról lehet tökéletes meggyőződést szerezni, hogy a szembenid lókban egymás felől a haramiaság gyanúja és az az elleni védekezés, illetőleg az el foghatás vágya italoktól is tiizesitve erősödött meg és munkált ” Ami az ügy második szakaszában történteket illeti, a törvényszék megállapította, hogy Disznós Ferenc elhunyta rá nézve az ítélet- hozatalt szükségtelenné tette. Ezért az ügy egyedüli tárgya már csak a nemes Kiss János által elkövetett kegyetlenkedés. Ez pedig a kihallgatott tanuk vallomása alapján teljesen bizonyított. A büntetés kiszabásánál a törvényszék Kiss János javára enyhítő körülményként értékelte, hogy „miután két társának a meglövését látta, nem volt természet, elleni, ha vére csillapíthatlan forrásba jött s a bosszúvágy is dolgozott benne”, ezért 2 évi vasban, közmunkában, minden szeszesitaltól eltiltás mellett hetenként 2 napi böjtöléssel eltöltendő rabságra ítélte és az általa megkínzott Zalányi Tóth Imre gazdatiszt 100 forint sérelmi díjának megfizetésére kötelezte, a vele szemben ezt meghaladóan támasztott követeléseket pedig elutasította. Az ítélet ellen a tisztiügyész fellebbezéssel élt, a Kir. Tábla 1848. szeptember 5-én a törvényszék ítéletét helyben hagyta.31 Az eddig ismertetett ítéletek rávilágítanak arra is, hogy a törvényszék a jogiak mellett, milyen erkölcsi elveket érvényesített a büntetések kiszabásánál. Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 31 Uo. 1848.Fasc.4J.No.133.
