A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához
6 magyar királynak pedig némely zálogos és adományos birtokai után, melyek Szabolcs megyében feküdtek. A háromfelé való adózás, illetve ajándékok küldése sem volt elég ahhoz, hogy a kőfal nélküli „mezőben épült” város nyugodtan éljen és gazdagodjon. A háromfelé hódo- lás meg a különböző, egymással ellenséges hadseregek kényszerű kiszolgálása sokszor hozta nehéz helyzetbe a város vezetőit. Bírái és szenátorai elismerésre méltó diplomáciai ügyességgel lavíroztak a sokféle hatalmasság között: „...ok mezővárosban lakván nem oltalmazhatják vala magokat, ha mindenik felnek kedvit nem keresnék... ”4 Debrecen tehát úgy politizált, hogy mindhárom hatalom azt higgye, a város övé, nem pedig a másik kettőé, s ennek fejében kímélje, segítse a város lakosságát. Ezért kéri az erdélyi fejedelmektől kiváltságai megerősítését: Szendiné Orvos Erzsébet: Oklevelek Debrecen és Erdély kapcsolatához 1. Izabella királynő 1549. szeptember 9-én elrendeli, hogy az állami és megyei tisztviselők tartsák tiszteletben Debrecennek a János király által adományozott kiváltságait: "...Mi tehát ezen polgárok kérését meghallgatva és bölcsen megértve, őket a felséges királyok által egykor megengedett és az. említett felséges János, Magyarország kircdya által erősített és megerősített régi szabadságaikban és kiváltságaikban megőrizni és megtartani akarjuk. Nektek, híveinknek és bárkinek közületek ezek rendjében erősen kiadjuk, elrendeljük és megparancsoljuk jelen levél szerint, hogy mondott Debrecen városunk előbb említett polgárait és lakosait az ő régi jogaikban, kiváltságaikban és szabadságaikban együtt és külön ezen kiváltságok) levelek beleegyezése szerint, amelyeket bírnak, nem másként, mint ahogyan ezen levelekbe bele van írva, megőrizni kell és tartoztok, és hogy őket a beleegyezés ellen vagy a kiváltságok) levelek tartalma ellenére, valamint a mi és kiváló fiunk kegyes kivétele ellenére bármilyen szokatlan teher viselésére kényszeríteni, űzni, valamint őket a dolgaikban, javaikban és személyükben bármilyen módon háborítani, az előbb mondottak ellenére semmilyen módon ne merjétek...’' Az oklevél eredeti, papírra írt, ép. Egy vörös viaszba nyomott fejedelmi ostyapecsét látható rajta. HBML. IV.A. 1021./a. Muo. 10. Fordította: P. Szalay Emőke. 4 Cserei Mihály: Erdély históriája (1661-1711). Bp. 1983. 124.1.
