A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Ölveti Gábor: Thököly hadakozása Debrecennel
Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 39 Azonban hiába foglalta el a 30000 fős sereg Böszörményt, Kállót és Nagykárolyt, azok későbbi védelméről senki sem gondoskodott. Thököly Helmeczről közölte Apafival, hogy a németek Eperjesig történő előnyomulása miatt hadával kénytelen lesz Kálióba, szükség esetén Debrecenbe és Bihar megyébe vonulni. Várható volt Kálló német megszállása, ezért kérte Apafit az erdélyi had kiküldésére. Sajnos a kérés nem teljesült, így mindaz az anyag- és véráldozat, amely a hadjárattal együtt járt veszendőbe ment. A német sereg november 1-én, Tokaj környékén szállt meg. Annak is híre érkezett Debrecenbe, hogy a sereg élén álló Kaprara tábornok a város elpusztítására készül. Természetesen a hír nagy ijedelmet váltott ki, és mindenki futásra gondolt. Végül is a tanács 2-án18 éjjel ügy döntött, hogy a város lakói helyben maradnak és Kaprarát szándékától élelem és egyéb ajándék adományozásával térítik el. A bíró küldöttei a város oltalmazását kérték a váradi pasától éppúgy, mint a fejedelemtől és Thökölytől. A város sajnos egyiktől sem kapott segítséget csak biztatást, amelyben már a város népe sem bízott igazán. Pedig az erdélyi fejedelem kivételével mindegyik a közelben tartózkodott. Thököly november 2-án érkezett Diószegre, hogy a Berettyón és a Körösön túli téli szálláson toborozó hadait maga mellé rendelve, jómaga Ungvárra, katonái pedig négy vármegyébe vonuljanak téli pihenőre. Közben november 6-án átküldte Petrőczy Istvánt a debreceni bíróhoz azzal a paranccsal, hogy a böszörményieket és a kállaiakat telepítse ki a városból. A bíró azonban különösebben nem foglalkozott annak végrehajtásával, mondván, hogy menjenek a városból, amint arra lehetőségük adódik. Debrecenbe november 7-én érkezett meg a hír, hogy Káliót a németek visszafoglalták, amelyet Serédi Benedek Somlyói kapitánynak a fejedelemhez küldött jelentése erősített meg. A győztesek engedélyezték a Kállóhan tartózkodók békés távozását Fehértó felé. Kaprara ugyan parancsot kapott Strassoldótól, hogy a Szoboszlón tartózkodó Thökölyéket, valamint az erdélyi határmenti területeket sarcolja,19 ám a tábornok a bécsi udvar utasítását vette figyelembe, amely tiltotta a török és erdélyi területek megtámadását. ls Thököly levelei i. m. 170.; TT 1910. 81-82. 19 TMÁ VIII. k. 170-171.; TT 1910. 83-84.; TMÁ Vili. k. 174.; Angyal D.: Késmárki Thököly Imre i. m. I. k. 245.
