A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán

Máta tehát Debreczennek egyik legrégibb, mindenesetre legterjedelmesebb donációs birtoka.

Románkori kicsiny temploma - mint ezt a városi múzeum megállapította - a vasúti állomástól északkeletre, a Bivaly-halmon állott.

Nem királyi adomány, hanem elébb zálogjog, végül pedig örökvétel által szerezte meg Debreczen az ohati és zámi-pusztákat.

Ohat és Zám 1572-ben a Bajom-család utolsó férfi tagjának el- hunytával Bajom Zsófiára, majd ennek férjére, Serényire szállott. Rövid ideig Thanhauser Honorius és miskolczi Nagy András hajdúkapitány is bírták adományul. 1657-ben losonczi Bánffy Zsigmond kapta donációban. Ennek Gábor nevű fiától vette zálogba legelőször Debreczen mindkét pusztát 1680 körül hosszabb időre 2950 ezüst forinton, 55 aranyon, egy skárlát szőnyegen és két skofiumon. A zálog- summa későbbi auctiokkal lassanként nagyobbodott. A XVIII. század derekán a Bánffy-nemzetség emez ágának magvaszakadván, Ohat és Zám visszaszállott a fiskusra. Debreczen a magszakadást feljelentette s úgy ezen két egész pusztát, mint három más pusztabéli porciót a korábbi beruházásokon felül 30,000 rh. forint lefizetése s az 1604 óta fennálló hasonló összegű tartozás teljes elengedése mellett a kincstártól nyolcvan esztendőre ismét zálogba vette. 1818-ban pedig a zálogos időnek 32 évre meghosszabbításáért 635,385 conv. forintot fizetett. Végre 419,000 pfrt. reáfizetéssel örökös joggal is megszerezte. A zálogsummát 1818-ban, nemkülönben az örökmegváltás árát 1854-ben legnagyobb részben a polgárok adták össze, akik ezért a várostól bizonyos pusztákon (Elep, Kösélyszeg, Szepes, Ebes, Macs, Hegyes) levő előbb béres-, majd tanyaföldeknek nevezett birtokokra alzálogjogot nyertek, illetőleg ezen tanyabirtokoknak örökös tulajdonosaivá lettek. Ohat és Zám Mátával együtt felosztatlan községi vagyon maradt.

Sokkal kevesebbet tudunk a Hortobágy puszta mai területén állott rég elpusztult többi falvakról; úgy mint: Papegyházáról, Csécsről, Derzsről, Bodajcsról, Árkustelekről.

Papegyháza IV. Béla király 1261. évi oklevelében mint az egri püspöki egyház birtoka fordul elő. Végh Kálmán Mátyás plébános a hortobágyi apátságokról írott munkájában azt állítja, hogy Papegyházán is volt apátság. Ezt azonban mivel sem bizonyítja. Csécsről egy 1297-beli okmány emlékezik legelőször. A XV. század végén már pusztának írják. Derzs is ez időtájban pusztulhatott el. Vele azonos falu lehetett, vagy közel hozzá fekhetett Árkustelke, vagy Arkusd. A

Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 349