A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán
torság apródjai, inasai a tanyások vagy „talyigások.” Ez utóbbi elnevezés még az ősrégi nomád-élet maradványa. A tanyás rendesen suhanc, serdülő legény. Kötelessége, hogy a tanyát rendben, tisztán tartsa, hogy főzzön és ha nem jönnek be a bojtárok a tanyába, az eleséget utánok vigye. Ő tehát a tanya gondviselője, (innen a neve) és szakácsa. Pompásan is tudja elkészíteni a lebbencstésztát meg a tésztáskását. Tanyás, a juhnyájak kivételével, minden pásztortanyánál van. A juhnyáj mellett egy bojtárral fölér a puli kutya, ez az apró, bozontos, eleven eb, amelynek csak egyet füttyent a juhász, már akkor tudja, mi a kötelessége. Csaholva tereli össze az elszéledt nyájat. Most lássuk a pásztorbéreket. A pásztort régebben inkább naturalékkal, mint pénzzel fizették. A csikós például 1731-ben egy számos lóért 34, a gulyás 1752-ben egy számos marháért 14 dénárt kapott. Conventióban pedig elegendő kenyér, sajt, kása, só, sőt fa, szűr és bocskor is járt nekik. De már abban az időben is megtörtént, hogy az élelmezést pénzül váltották meg a gazdák. Még a műit század hatvanas éveiben is a jószágtartók sor szerint főzettek és süttettek a számadó és cselédei részére, aki hetenként szekérrel járt be a városba a soros gazdákhoz, hogy kivigye a frissen sült kenyeret és egy egész hétre való főtt ételt, espékest, töltött káposztát, vagy más kevésbé romlandó savanyú eleséget. Gazduramék, nemzetes uramék egy-egy kulacs bort sem sajnáltak űtravalóul a jóravaló pásztortól. A számadó most is sűrűn be-bejön a városba. Csakhogy most a maga házától hordja ki a kenyeret és ételt, amit a felesége süt-főz. Mert ma jobbadán pénzben fizetik a számadó pásztort. Például minden számos tehén után 1,80 koronát, számos ökör után 2 koronát, számos ló után 2,80 koronát kap pásztor-bérben. Ezen felül joga van nyolc nagy vagy ennek megfelelő kis jószág ingyen legeltetéséhez. A régi jó időkből fennáll még „a kódulás” szokása is. A számadó ősszel bejárja szekeren a gazdák tanyáit és kitől egy véka zab, kitől egy zsák rozs vagy tengeri ragad rá. A bojtár fizetése egy legeltetési időszakra - hat hónapra - 100- 140 korona készpénzben s egész élelmezés a számadó részéről. Ezen felül tarthat felényi jószágot, mint a számadó. A törzsménes és törzsgulya számadói állandó évi fizetést, lakást és legeltetési jogot kapnak a várostól. Például három számadó csikós egyenkint 1800, 1500, 840 korona készpénz fizetést húz. Ebből bojtárokat is kötelesek tartani. Hajdú-Вihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII 345
