A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Zoltai Lajos: A Hortobágy. Közli: Radics Kálmán
342 Zoltai Lajos: A Hortobágy Juhásztanya VII. Pásztorok. A pásztorság a magyarok legfőbb ősfoglalkozása. Ma már közülünk aránylag legkevesebben űzik. E hevesek sem őseredeti alakjában. Amit a kultúra hódítása belőle még meghagyott: azt leginkább a Kecskeméti Bugacon s a debreczeni Hortobágyon szemlélhetjük. Érdekes, derék faj ez. Különbözik a falusi földmívestől, de még erősebben elüt a városi elemtől. Inkább jó, mint rossz tulajdonságai vannak. Egészséges, edzett, egyszerűséget kedvelő, megelégedett, rend- és tisztaság szerető. A debreczeni pásztornép különböző elemekből verődik össze, vagy mondjuk helyesebben: különböző helyekről. Talán legkevesebb köztük az olyan, aki a Basa halmán belől, tudniillik Debreczenben született. Csikósok, gulyások leginkább Csegéről, Újvárosról, Böszörményből, a juhászok Nagyivánról, Nádudvarról származnak be a Hortobágyra. Csakis olyanok adják magukat erre az életre, akik szeretik a szabad természetet, meg szeretnek az állattal bánni. Vannak családok, amelyekben a pásztorkodás nemzedékről nemzedékre marad. A fiúk és unokák követik az elődök foglalkozását. Különösen ötvenhatvan évvel ezelőtt egyik-másik számadó vagyont is tudott gyűjteni a pásztorkodásból. Házat, tanyát, kaszálót szerzett. A számadókat ma is rendesen némi vagyonnal bitó pásztorok közül válogatják ki, minthogy a számadó vagyoni felelőséggel tartozik. A régi pásztor érdessége, tolvajságra és orgazdaságra hajló természete a betyárvilág romantikájával együtt eltűnt. Némely nyers
