A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Forrásközlés - Varga Gyula: Bocskai István Kismarjának adott privilégium levelének néhány tanulsága
318 Varga Gyula: Kismarja mezőváros kiváltságlevele Titeket pedig kereskedők, kalmárok, más vásárosok és útonjárók, bármely tájékról való emberek, jelen levelünk erejével ösz- szesen és egyenként biztosítunk, bizonyossá teszünk és megnyugtatunk, hogy említett Kismarja mezővárosunknak a fentírt módon minden időkre megtartandó, (általunk) engedélyezett és adományozott országos és heti vásáraira mindenféle árúitokkal, jószágaitokkal és javaitokkal jöjjetek, siessetek és járjatok szabadon, biztonságban és minden félelem nélkül, s ismert kereskedelmi ügyleteiteket itt elvégezve a saját tartózkodási helyetekre, ki hova akar, térjetek vissza, állandóan a mi különös védelmünk és oltalmunk alatt állván (saluis), javatokkal, és személyetekben. S azt akarjuk, hogy a vásárokon és más közhelyeken, ahol csak szükséges, mindezeket hirdessétek ki. Másként cselekedni (ne merjetek). Jelen levelünket átolvasván, a felmutatóknak adjátok vissza. Elhatározzuk, hogy a fentiek emlékezetére és örök erősségére fentnevezett Kismarja mezővárosunk említett összes polgárai és lakosai, valamint mindkét nemű minden örököseik és utódaik számára hiteles fuggőpecsétünk erejével megerősített jelen levelünket jóindulattal engedélyezzük és adjuk nekik örökre. Kelt Kassa szabad királyi városunkban, az Úrnak ezerhatszázha- todik esztendejében, szeptember hónap huszonkettedik napján. (Csobán Endre fordítása) The Charter of the Market-Town of Kismarja Gyula Varga István Bocskay, “Prince of Hungary and Transylvania,” in his charter of privilige issued on September 22, 1606, in Kassa (present- day Kosice in the Slovak Republic) elevated the settlement of Kismarja in the historical County of Bihar from the ranks of settlements held in villeinage to the status of market-town (oppidum) and authorized it to practice privüeges previously unheard of. Following the arenga, i.e., the introduction emphasizing the obligation to “be grateful to one’s birthplace,” the charter lists the individual orders in 16 points through which the prince wished to provide
