A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Forrásközlés - Varga Gyula: Bocskai István Kismarjának adott privilégium levelének néhány tanulsága

314

seknek (difficultates) és szolgálatoknak magát velük egyenlő módon aláveti; csak így és nem máskép vétessék fel a városlakosok közé.

Nyolcadszor, (ha) bármely királyi és más városból, várból, mezővárosból, községből, megyéből és birtokról, egyszóval a földnek bármely tájáról és helyéről parasztok vagy jobbágyok költöznének állandó tartózkodás céljából említett mezővárosunkba, azokat soha, semmiképpen senkinek, még az ő (volt) földesuruknak se legyen szabad nevezett mezővárosunkból visszavinni és előbbi lakóhelyükre visszahurcolni, sőt a fentebb írt feltételek mellett szabad, biztos és veszélytelen tartózkodásuk legyen abban a mezővárosban mindaddig, amíg őnekik tetszik.

Kilencedszer. Nehogy mint eddig, továbbra is kétes pecsétet használjanak, komoly elhatározással, biztos tudomásunk alapján, (különös) jóindulatunkból (ilyen) pecsétet (adományozunk nekik): (legyen azon) egy meglett korú, kiváló és bátor hősnek a képe, veres köpönyegben, fehér darutoliakkal, kimunkált drágakövekkel és több színben ragyogó (variegatis) gyöngyökkel ízlésesen díszített fekete süvegbe öltözve, aranydíszes karddal felövezve, bíborral bevont, arannyal választékosán ékített fejedelmi trónon komoly méltósággal, összetett kezekkel ülve, egyik oldalán vértől pirosló kivont karddal, a másikon aranyveretű buzogánnyal, a fehedelmi méltóság eszméjét mintegy élő alakban megtestesítve; (az egész alak) körül ezüst-, réz-, vagy más fémbetűkből bevésve a következő körirattal: Istenért és Hazáért! Ezzel a most leírt hiteles pecsétjükkel és zöld pecsétviasszal mostantól fogva minden következő időben (joguk legyen) a hatáskörükben kibocsátandó minden és bármilyen ügyre vonatkozó bármely levelüket lepecsételni; az ő, ilyen viaszban bármiféle levelükre ráfuggesztett vagy rányomott pecsétjüknek tehát feltétlen (proinde et praecisse) erőt és hitelt kell tulajdonítani valóságosan éppen úgy, mint a pecsétjükben hasonló színt használó más mezővárosaink leveleinek és pecsétjének.

Tizedszer. Azt sem kell figyelmen kívül hagyni, hogy önkényesen és akaratuk ellenére még a Kereki vár földesurai szolgáinak és pásztorainak sem szabad semmi módon és semmiféle ürügy alatt az ő makktermő erdőikbe malacokat és hízó disznókat behajtani. De mégis annak a földesúrnak, aki a Kereki várat örökjogon bírja, szabad legyen nem máshova való és idegen, vagy akármiféle helyről összeszedett, hanem csak magának a mi Kereki várunknak majorsági marháiból és disznóiból, amennyit akar, hizlalásra odahajtani. Idegen disznókat pedig az

Varga Gyula: Kismarja mezőváros kiváltságlevele