A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Simonyi Alfonz: A debreceni "lóvasúttól" a villamosig
188 E szárnyvonal építése eléggé hanyagul történhetett, mert forgalomba helyezésétől fogva gyakoriak azon a vonatkisiklások. Különösen a Hatvan utcára történő befordulás kanyarulatában. „...Ahányszor a kocsi itt fordul, annyiszor két-három vonatkisiklás koszo rázza útját...” - írja a korabeli tudósító. E szárnyvonalon tehát lóvontatású üzem folyik (6. ábra), eléggé akadozva, hiszen a társaság mindössze két igavonó lovat tart, a többit bérli, s csak később rendezkedik be saját lovak alkalmazására, amikor már egy istállót tud bérelni a Pesti utcán, közel a Vásártér-állomáshoz. A szárnyvonalról meg kell jegyezni azt is, hogy az, az indulásától fogva állandóan veszteségesnek bizonyul, amely veszteségeket feltehetően mindig is a város fizette ki. Ennek lehetett következménye, hogy 1893-ban, a város szorgalmazására ez a részvénytársaság beolvad a „Debreczeni Helyi Vasút RT’-ba, amely tehát ettől fogva vegyes üzemű helyi vasútként működik. Ehhez rendelkezésére áll a társaság 5 gőzmozdonya és 6 lova, továbbá 16 gőzüzemhez és 5 lóvasúti üzemhez való személyszállító kocsija. A vasút azonban a fent említett időpontig külön társaságként működik. A város közönsége hamar megszokja gőzmozdonyú vasútját (7. ábra), ám azon a teherszállítást kezdetektől fogva nehezen viseli el, a szerelvények által felvert por és az okozott zaj miatt. Ezért is - rendőrkapitányi rendelkezésre - a teherszállítást időben korlátozzák. Ugyanakkor a megalakult egységes helyi vasúti társaság bizonyos fejlesztéseket is megengedhet magának. Mindenekelőtt a fából készült megállóhelyeket jelző táblákat cserélik ki, elsősorban sárga-fekete színük miatt, amelyek a Habsburg-császári színekre emlékeztetnek. Ezért új, vaslemezből készült táblákat helyeznek ki, amelyek „nemzeti színt kapnak”. A kibővített részvénytársaság új alapszabályt szavaz meg 1887-ben s új igazgatóságot választ., amelynek tagjai köz találjuk Kardos László, Hollander Gyula, Simonffy Sámuel, Fleisch Sámuel és K. Tóth Antal nevű jeles, debreceni polgárokat.13 A vonalnak Baromvásártérig történő kiépítését a Balla Mihály- féle érdektársulat építené, ha lenne hozzá elegendő pénze. De segít a város, amikor a korábban ígért talpakhoz való fa helyett 3.500 darab talpfa áraként, darabonként 60 krajcárral számolva, összesen 2100 korona hozzájárulást ad.14 E segítséggel elkezdődhet a szárvonal toSimonyi Alfonz: A debreceni „lóvasúttól” a villamosig 13 „Közlekedéstudományi Szemle” 1958. évf. 12. sz. 14 HBML. IV. B. 1403/a 1887. szept. 29. közgy. 147/6244. sz. hat.
