A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)

Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben

169

debreceni lap véleménye lehet túlzó is, miként Poroszlay Fridrich polgármesterről szóló értékelése is: „Mi elvártuk volna Poroszlay Fr.-től, hogy lesz henne annyi életre való önismeret, hogy — főképp egy szótöbbséggel - Szoboszlai István ellenében el nem vállalja az elnökséget [ti. a közgyülésbeli elnökséget], mivel elnöki tehetségére nézve annyira áll Sz. I.-tól, mint Mikepércs Jerikótól [...] P. Fr. mindennek inkább való, mint elnöknek. ”61 A kritikus cikkíró egyébként megnyugodhatott: a polgármester betegeskedése miatt 1848-ban csupán ritkán vezethette az üléseket, legtöbbször - a törvénycikk szerinti módon (29. §) - a legidősebb tanácsnok (s egyben a városkapitány), Csapó János tette azt, majd a nemzetőrséggel való távozása után (november 13.) Tikos István lépett a helyébe. így Poroszlay 1849-ig lényegében csak vendég volt a saját székében.

{Nota bene, a teljes igazsághoz hozzá kell tennünk, hogy a polgármestert számos városban nagy számú támadás érte elsődlegesen az ottani főbíró támogatóinak körétől, jelezve ezáltal is a helyi rendezetlen erőviszonyok hullámzását - elképzelhető volt hasonló helyzet Debrecenben is, bár erre nem találtunk érdemi bizonyító adatot.)

Egyedül a nyilvánossággal kapcsolatban nem emelt kifogást az Alföldi Hírlap - már ami a város polgárainak érdeklődését illeti: Debrecenben március 19-ike óta a közügyek iránti részvét jóval nagyobb [...] a nép csak pár hónap óta is több érettséget mutat az alkotmányos szabadságra, mint a tudós Németország számos közönsége. ”62 63 Az ülésekben a hallgatóságnak a tanácskozásokat megháborítani nem volt szabad. A csend fenntartásáról az elnöknek kellett gondoskodnia, s mellette „e részben különösen e czélból a tanács által választandó csendtisztek vezérlete alatt a nemzeti őrsereg ügyel" (1848:XXIII. te. 27. §).

A tisztviselők és a nyilvánosság viszonya azonban már megért néhány kritikus megjegyzést: ,, Tisztviselőink közül némely táblabírák, kik hajdanában, a sötétség korában megszokták, hogy eljárásaikról senki fia ne merjen szólam de csak egy kukkot sem; a szabad szó érintésére máris ingerültségbe kezdenek jönni, mint Marcsek a gombától”6'.

Hajdü-Bihar Megyei Levéltár Évkönyve XXVII

61 АН. I. évf. 1848. 4. sz. július 12. 13.p.

62 АН. I. évf. 1848. 2. sz. július 5. 5.p.

63 АН. I. évf. 1848. 9. sz. július 30. ЗЗ.р.