A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyve 27. 2000 (Debrecen, 2000)
Tanulmányok - Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése 1849-ben és 1861-ben
146 den debreceni családtól két pár fehérneműt szedtek be. A műveleteket Lukács Sándor országos felszerelési biztos irányította12. A városnak láthatóan alig maradt ideje saját dolgaira: április végén sürgető felszólítás érkezett az OHB-től az esküdtszékek és a perbefogó bíróságok mielőbbi felállítására (1848:XVI1I. te.): „A perbe fogó bíróság esküdtszéki képességgel felruházott tagokból lévén összeszerkesztendő, s annál fogva megválasztásuk, addig, míg az össze írási lajstrom átnézve, kiigazítva, s főleg hitelesítve nem leend, meg nem történhetvén, ezen perbefogó bíróság megválasztása ugyancsak a[z április] 21- közgyűlésre halasztassék". A korábban elkészült összeírások revízióját Kovács Lajos, Sutha Mihály és Csóka Sámuel végezte. Egyébként bűnvizsgáló bíróul Szögi Lajos tanácsnokot, közvádlóul Dalmi Károly főügyvédet és Király József alügyvédet, elnökül Nagy Sándor főbírót, ülnököknek Blaskovich Kálmán és Csató István tanácsnokokat, s jegyzőül Szabó Bálint törvényszéki főjegyzőt nevezték kr13. Végül az esküdtképesek számát 144 főben állapították meg, s személyüket negyedévenkénti elosztásban harminchatosával kisorsolták vegyesen, minden utcából. A perbefogási törvényszék tagjainak pedig „elválasztották” Péczeli Józsefet, Sós Ferencet, Kemesi Lajost, Kováts Lajost, Kardos Istvánt, Szőgyéni Sándort, Csóka Sámuelt, Csáthi Károlyt, Szőlőssy János, Antalfi Jánost és Csiszár Ferencet Póttag Kádár Ferenc, Tar Mihály, Kis Bálint, Erőss Mihály, Bujdosó Sándor és Jóna János lett. A bíróság taglajstromát és az esküdtek beosztását később 300 példányban ki is nyomtatták14. A korrupció jelei is vészjóslóan megmutatkoztak: az erdőszeti szakbizottmány (bizottság) jelentette, hogy a csőszök a város kárára bűncselekményeket (sikkasztás, „hűtlen kezelés”) követtek el, s ellenük büntető eljárás megindítását indítványozta. Azonban a közgyűlés kénytelen-kel let arra a felismerésre jutott, hogy ,Jia a csőszök elbocsáttatnak, a kaszálók egészen felvigyázás és őrizet nélkül maradnak, és így az elsorolt visszaélések, ti. az erdő és a takarmány lopás nem lész megakadályozva, s mert most a csőszök legalább mástól, úgy ahogy megőrzik ha magok lopják is, de ha csősz nem lész, mindenki Antal Tamás: Debrecen szabad királyi város közgyűlése... 12 Csobán Endre (szerk.): Debrecen szab. kir. város és Hajdú vármegye. Budapest, 1940. 65.p. 13 HBML. IV. B. 1102/a. 2. k. üsz. 153., 112-113.p. 14 HBML. IV. B. 1102/a. 2. k. üsz. 161., 172., 118-120.p. 127-128.p.
